Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 101 ben, ha a cikkekel akkor tette volna közzé, mikor a neje még vele együtt élt. Mert ebből mindenki azt a következtetést vonhatta volna le, hogy a főmagánvádló hűtlenül kezeli a közös háztartást, holott a férj ebben az esetben nejét eltartani és szükséges kiadásaiért már az együttélés tényéböl kifolyóan is felelni köteles volt. Az adott esetben azonban ily értékleszállításról azért nem lehet szó, mert való tény, hogy a főmagánvádló elhagyta a férjét, a vádlottat, amiből következik, hogy ő ennek az elhagyásnak a következményeivel, vagyis azzal, hogy férje őt többé eltartani és esetleges kiadásait fedezni nem hajlandó, számolni tartozott. Reá nézve tehát az általa teremtett való helyzet hű képe adódott vissza a két vádbeli közleményben, melyek épen ezért a főmagánvádló társadalmi értékél nem tüntették fel kisebbnek, mint amilyen az a valóságban volt. Ezekből az okokból a panasz alaptalan. 93. Időszaki lapban elkövetett rágalmazás vétsége esetében nem élhet semmisségi panasszal a felelős szerkesztő amiatt, hogy az Ítélet közzététele elrendeltetett (Kúria 1923 szept. 11. B I. 5152/1923. sz.) Indokok: Időszaki lapban elköveiett rágalmazás sajtóvétsége miatt folytatolt bűnügyben a kir. ítélőtábla ítélete ellen az időszaki lap felelős szerkesztője élt írásban indokolt semmisségi panasszal azért, mert nézete szerint az ítélet közzétételét a kir. ítélőtábla ítélete törvényellenesen rendelte el. A felelős szerkesztőnek ezt a semmisségi panaszát a Bp. 434. §. harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert ilyennek használatára nem jogosított. A St. 43. §-ában ugyanis nincs oly irányú rendelkezés, amely szerint az ítélet közlésével értesített felelős szerkesztő az elrendelt közzététel ellen perorvoslattal élhetne. A St. 40. §-ával kapcsolatos 55. és 56. §-okban foglalt rendelkezéseknek az ítélet közzétételére való kiterjesztését pedig a sajtótörvény nem engedi meg, mert a St. 55. §-a kifejezetten csak a 40. §-ra hivatkozik. De feltéve, hogy a perjogban nem tiltott és a kötelezett érdekeltek javára szóló hasonszerűségi jogkiterjesztés helyt foghalna a felelős szerkesztőt ez a perorvoslati jog akkor sem és pedig azért nem illethetné meg, mert sem egyénileg, sem anyagilag nincs a rendelkezés által érdekelve. Az ítéletnek ezen rendelkezése ugyanis személyileg és erkölcsileg a vádlottat érdekli: anyagilag pedig a kiadót, aki a lap ura, s aki mellett a felelős szerkesztő csak a sajtótörvény által előírt és a fokozatos felelősségi