Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. rendszer által megkívánt felelős szellemi vezető, azokkal a jogokkal, kötelezettségekkel és azzal a felelősséggel, amelyeket e téren kiterjesztést nem tűrve a sajtótörvény megállapít, A felelős szerkesztő perorvoslat használatára való jogosítottságának ezen hiányán mit sem változtat az a körülmény sem, hogy az ítélet elrendelt közzétételének elmulasziásáért a St. 30. §-ának 4. pontjában megállapított sajtórendőri kihágás címén a szerkesztő is tartozik büntető felelősséggel; mert ez a felelősség a sajtórendőri paranccsal szemben tanúsított engedetlenségből fakad és egyénileg a szerkesztőt sem erkölcsileg, sem anyagilag nem teszi érdekeltté, amit az előzőekben kifejteit felfogást megerősítő az a törvényes rendelkezés is bizonyít, hogyha a közzététel a kiadó utasítása folytán marad el, a kihágásért a kiadó büntetendő. 94. Jóllehet az 1922: XXVI. tc. í. §-ának 2. pontja annak a cselekményét helyezi büntetés alá, aki magyar koronát a pénzügyminiszter tilalma ellenére külföldre kínál vagy kiajánl, annál inkább kimeríti a törvényben meghatározott e bűncselekmény ismérveit, a kínálat teljesülését is magában foglaló — annál jóval többet képező — tényleges kivitel, ha az ezzel a szándékkal történt. (Kúria 1923 júl. 10. Bsz. 3613/1923. sz.) Indokok : . . . Ami a védelemnek a Bp. 385. §. 1. b) pontjával kapcsolatban azt a fejtegetését illeti, hogy a törvényben meghatározott ((kínálat, kiajánlás)) — nem azonos a kivitellel és ekként a bíróság minősítése nem helyes, mert itt csupán kihágásról lehet szó — ez téves. Az irányadó ténymegállapítás szerint ugyanis a kicsempészett öt- és félmillió magyar koronát G. Leó wieni lakos útján a Wiener Bankvereinba, tehát pénzintézetbe kellett volna beszolgáltatni és a vádlottak ezt a célt tudva, vitték ki engedély nélkül ezt a pénzösszeget. Ez a cselekményük kétségtelenül nem a védelem által vitatott kihágás, hanem az 1922: XXVI. tc. l.§. 2. pontjában körülírt bűntett tényálladékál állapítja meg. Az 1922: XXVI. tc. ugyanis a magyar közgazdaság érdekeit kívánja általában védeni a pénzegységünk — tehát a magyar korona — leromlásából eredő veszélytől. Ugyané törvény a pénzegységünk lerontásának egyik előidézőjéül a koronának — a gazdaságilag nem indokolt szükségleten túlmenő — kivándorlását jelöli meg és ezért a törvény 1. §-ának 2. pontja ezt a koronakivándorlást akarja megakadályozni. Ebből kiindulva rendeli aztán