Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 93 elleni gyűlöletre való izgatás bűntettéhez megkívánt szándékosságot. Mindezek szerint semmi jogi akadálya nem volt annak, hogy a vádlott terhére külön az osztályelleni gyűlöletre izgatás bűntette és megállapíttassék, mert a Btk. 172. §-ának első és második bekezdésében foglalt, külön védett érdekű s külön elkövetési cselekményű tényálladékok nem állanak egymással az alárendeltség viszonyában. — Kúria BJT. XLVI. k., 276. I. : Eszmei halmazat megállapítása, mikor a vádlott ugyanazon sajtótermékben a magyar állam területi egysége ellen lázított és a román nemzetiséget a magyar nemzetiség ellen izgatta. (Btk. 173. és 172. § ai.) — BJT. LVIH. k., 481. 1. Eszmei halmazata a Btk. 171. §. második bekezdésében és a Btk. 172. §. második bekezdésében meghatározott izgatásoknak. — BHT. 530. EH. : Egyazon újságban elkövetett, a Btk. 172. §. második bekezdésében meghatározott elkövetési módok közül több alá vonható izgatás nem állapít meg halmazatot, hanem egy bűncselekményt. 84. /. Sajtó útján elkövetett izgatás vádja esetében az a körülmény, hogy a kir. ügyész a köteles példányt átvette, de a sajtótermék lefoglalása iránt nem nyomban intézkedett, nem szolgálhat a vádlott felmentésére indokul, mert a köteles példány csakis a sajtószabadsággal összeegyeztethető szükséges ellenőrzés lehetőségét célozza. — //. Sajtótermék kiadásának szándékos elrendelése és intézése magában foglalja tartalmának tudomásul vételét is; a kiadó a bűncselekményt a szándékos kiadás tényével követi el. (Kúria 1923 szept. 12. B I. 3464/1923. sz. Indokok: A másodbíróság ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be a védő a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján: az előző védekezés szerint a vádlott azért nem bűnös, mert jóhiszeműen járt el: a röpiratot el sem olvasta és a kir. ügyész a köteles példány tudomásul vételével a röpirat tartalmát jóváhagyta ... ... Az a körülmény, hogy a kir. ügyész a köteles példány átvette és annak lefoglalása iránt nem nyomban intézkedett, még egyáltalán nem jelenti a jóváhagyást és nem szolgálhat a vádlott felmentésére indokul. Mert hiszen a St. 7. §-a értelmében a köteles példány a terjesztéssel egyidejűen küldendő be a kir. ügyészhez, úgy hogy az adott esetben is annak beérkezésekor a terjesztés már megkezdődött. A szóbanforgó §. tehát csakis a sajtószabadsággal összeegyeztethető szükséges ellenőrzés lehető-