Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)
86 Büntetőjogi Döntvénytár. Az állami kezelésben lévő posta, távírda, távbeszélő, mint intézmény, nem szolgálhat törvényellenes célokat, nem fedhet törvénysértő titkokat, nem védheti a törvény ellen cselekvőket. Ilyen korlátlan polgári szabadságot jogállamban magának a jogállam létének komoly veszélyeztetése nélkül követelni nem lehet. Mindezeket pedig a vádlott, mint művelt ember is, mint törvénytudó ügyvéd alaposan jól tudta, mégis sajtó útján a nagy nyilvánosság előtt az eljárt kir. ügyészről súlyos jellemzés és sértő kitételek kíséretében oly tényeket állított, amelyek, ha valók volnának, a sértett kir. ügyész ellenében a bűnvádi és a fegyelmi eljárásra okul szolgálnának, s emellett a tudatosan törvényt sértő kir. ügyészt a közmegvetésnek is kitennék. A vádlottat tehát az elorebocsátottak szerint a kir. ítélőtábla a törvénynek megfelelően mondotta ki a sajtó útján elkövetett és felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségében bűnösnek. Az ebben az irányban anyagi jogi okon használt semmisségi panaszok alaptalanok, mert a vádlottnak az a tényállítása, hogy a kir. ügyész a főtárgyaláson bűncselekményt követett el, ténybelileg és jogilag egyaránt valótlannak bizonyult és mert nincs oly törvényes rendelkezés, amely — a védelem érvelésének megfelelően — a jogi vélemény formájába foglalt rágalmazó tényállításoknak különös mentességet biztosítana. A semmisségi panaszok alaptalan részét mindezeknélfogva a Bpn. 3(>. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. .. 79. Az 1921:111. tc. 7. §-ának első bekezdésében meghatározott, az állam és a nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség vádja esetében a valóság bizonyítása nem a becsület védelméről szóló 19Vi :XLI. tc. 13—15. §*aiban előirt módon és feltételek mellett történik: hanem az a Bp. rendes szabályai szerint oly irányban és keretben teljesítendő, hogy az alkalmazandó büntetőtörvény minden jogi alkotó elemének megfelelő és valónak vett adatok, körülmények, tények legyenek megállapítva; mert az ítélőbíróság kellő és szabad mérlegeléssel, gondos értékeléssel csak így döntheti el azután, hogy a vádbeli cselekmény tényéteméi a törvényes tényálladék jogi alkotó elemeit megvalósították-e vagy nem.