Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 73 szabály hiányában az tűnik ki, hogy a Bp. fokozottabb védelemben kívánja részesíteni a vádlott érdekét s ennek terhére az ítélet súlyosbítását hivatalból nem, hanem csakis olyan perorvoslat alapján engedi meg, amely ebben az irányban "a felülvizsgálat törvényes alapjául szolgálhat. Ehhez képest csupán a vádlott javára használt perorvoslat folytán jogerőre nem emelkedett ítéleti intézkedést a vádlott terhére súlyosbítani nem lehet. Amikor tehát a vádló az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekmény minősítésére vonatkozó intézkedésében megnyugodott s ekként ez a rendelkezés in pejus jogerőre emelkedett, azt a másodfokú bíróság a vádlott javára egyébként bejelentett perorvoslat alapján foganatosított felülvizsgálat keretében immár nem súlyosbíthatja; sót ha a minősítés kérdésében a vádlott s ennek érdekében más sem fellebbezett, az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekmény minősítésére vonatkozó intézkedését hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok hiányában, valamint a Bp. 387. §. utolsó bekezdésének esetén kívül a másodfokú bíróság felül sem vizsgáihalja. Ily esetekben tehát a harmadfokú bíróság a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság ítéleténél súlyosabban akkor sem minősítheti, ha azt a másodfokú bíróság a vádlott javára használt fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítéleténél enyhébben minősítette s e miatt a vádló a Bp. 385. §. i. b) pontja alapján semmisségi panasszal élt, mert a Bp.-nak fentebb ismertetett rendelkezései nem hagynak fenn kételyt abban az irányban, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság ítéleténél a vádlónak'abban való megnyugvása folytán akkor sem minősíthetné súlyosabban, ha arra a törvény szigorú intézkedését találná is alkalmazandónak ; már pedig a minősítés tekintetében in pejus jogerőre emelkedett elsőfokú bírósági ítélettel szemben a harmadfokú bíróság sem hozhat a vádlottra nézve súlyosabb ítéletet, mint amilyent a másodfokú bíróság az elsőfokú. ítélet ellen használt fellebbezés keretében a Bp.-nak erre vonatkozó rendelkezései szerint hozhatott volna. Ezek szerint a kir. Kúriának a vádbeli tett minősítésére vonatkozó szabadságát a Bp. perorvoslati rendszere a jelzett irányban korlátozza, erre az esetre vonatkozóan tehát a jelen határozat rendelkező részében megállapított szabályt alkalmazni nem lehet; mihez képest ezzel kapcsolatban a fentebbi kivételt is meg kellelt állapítani. Kelt s egyszersmind hitelesíttetett Budapesten, a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1923 ápr. 8-án tartott ülésében. = A B I. 3915/19-21. számú kúriai határozatot lásd BJT. LXXIV. L, G9, i. — AB II. 4818/1921. számú határozatot közöltük: BDtár XV. 20. —