Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ezzel a szabállyal szemben azonban, mint kivételt kellelt megállapítani azt az esetet, midőn a vádló az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekményt minősítő rendelkezésében megnyugodott s a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú ítéletnél enyhébben minősítő rendelkezése ellen él a vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. b) ponlja alapján semmisségi panasszal; mert ebben az esetben a Bp. perorvoslati rendszere a legfelsőbb fokon kizárja a vádbeli cselekménynek az elsőfokú bíróság ítéleténél súlyosabb minősítését. A Bp. 390. §-a s a 430. §-ának 3. bekezdése szerint ugyanis úgy a fellebbezés, mint a semmisségi panasz bejelentésekor világosan meg kell jelölni, hogy a perorvoslaltal élő a fellebbezést, illetve a semmisségi panaszt az ítéletnek mily intézkedése ellen használja. A Bp. 387. §-a pedig meghatározza, hogy a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmisségi eseteket — úgy a fellebbezés, mint a Bp. 430. §-ának 3. bekezdése szerint a semmisségi panasz alapján is csak az ítéletnek perorvoslattal megtámadott intézkedésére szorítkozik, s ekként a perorvoslat bejelenlése a Bp. 393. §-a szerint csak az ítélet fellebbezett részének jogerőre emelkedését függeszti fel. A Bp.-nak ezekből a rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a Bp. perorvoslati rendszere a részleges jogerősség elvét fogadia el. Ennek lényege pedig abban áll, hogy az ítéletnek perorvoslattal meg nem támadott intézkedése, kivéve a hivatalból való felülvizsgálat eseteit, nem lehet tárgya a felülvizsgálatnak. Mihez képest a felsőbbfokú bíróság ítéletének perorvoslattal meg nem lámadott s hivatalból sem felülvizsgálandó intézkedését, amikor és amennyiben ennek jogalapja az ítélet' perorvoslaltal megtámadott s vele kapcsolatos intézkedésének megváltoztatása, avagy megsemmisítése következtében megdőlt s ekként az ítélet perorvoslattal meg nem támadott része tarthatatlanná válván, helyette az ítélet egyéb új rendelkezésének megfelelő más törvényes intézkedésre van szükség. Erre vonatkozóan a Bp. 387. §-a három kivételt állapít meg. Először megfelelő perorvoslat nélkül is mindig felülvizsgálandónak nyilvánítja a hivatalból figyelembe _veendő semmisségi eseteket ; másodszor kimondja, hogy a vádló részéről, habár a vádlott terhére használt perorvoslat mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő; s harmadszor elrendeli, hogy a perorvoslaltal élő vádlott javára szolgáló körülmény alapján, ha ez más vádlott javára is fennforog, az ítélet az utóbbi javára is megváltoztatandó, illetve megsemmisítendő, habár ez nem is élt perorvoslattal. A Bp.-nak most is ismertetett rendelkezéseiből ellenkező jog-