Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. és ezenfelül az elsőfokú ítélet minősítési intézkedését megtámadó vádlói perorvoslalot állítja föl. A vádbeli tényállás ugyanis a tettazonosság keretében a felsőbírói minősítésnél is alap abban az alakjában, ahogyan azt a vádló végindítványában fenntartotta, mégis azzal a különbséggel, hogy a fellebbviteli bíróság e tényállás keretében az elsőbíróság által valónak elfogadott tényállást vagy maga is elfogadja, kiegészíti, vagy megváltoztatja; ellenben a legfelsőbb bíróság felülvizsgálati alapja az alsóbb bíróságok által valónak elfogadott tényállás, amelyhez a jogkérdés bírósága az Ube 20. §-ának esetét kivéve az ítéletében immár hozzá nem nyúlhat, mert azt ;i Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdése szerint a határozatának alapjául elfogadni köteles. Ebből következik, hogy amely minősítési lehetőség a most jelzett keretben a tényállásban ténybeli alapját nem találja, az a felsőbb bíró szabad minősítésének sem lehet tárgya. Ami azonban a vádbeli, illetve legfelsőbb fokon az alsóbíróságilag valónak elfogadott tényállásban a minősítés szempontjából releváns, azt a törvény megfelelő alkalmazása céljából a felsőbíró értékelheti, a tettet ennek megfelelően minősítheti, ha a vádló a vádlott terhére az alsófokú ítélet minősítési ((intézkedései) ellen megfelelő perorvoslaltal élt. A perorvoslat tartalmazhat általános kijelentést, de megjelölheti a minősítésnek azt a formáját, amelyet a vádló tart helyesnek. Egyik formája ép úgy, mint a másik, az alsófokú ítéletnek a vádbeli cselekményt minősítő ((intézkedését)) egész terjedelmében kiemeli a részleges jogerősség alól és módot ád a felsőbíróságnak arra, hogy az alsóbíróságok által valónak elfogadott tényállás alapul vétele mellett a vádbeli tettet annak összes tényálladéki ismérveit figyelembe véve, a maga egészében a törvény előírása szerint minősítse és ne csak a vádló minősítési felfogására legyen utalva. A vádbeli tett minősítése ugyanis, mint az ítéletnek a Bp. 327. §-a 2. bekezdésének b) pontja szerinti lényeges intézkedése, jogi természeténél fogva mindenkor egységes intézkedésnek tekintendő, beleértve a többszörös minősülés, a bűnhalmazat s a bűnrészesség kérdését is. A vádlott terhére a cselekményének minősítése miatt bejelentelt perorvoslat tehát akár általánosságban, akár a minősítésnek csak egy részlete miatt használtatott is, a jelen jogegységi határozat rendelkező részében meghatározott kivétel esetén kívül megfelelő alapul szolgálhat arra, hogy a felsőbíróság a vádbeli cselekmény minősítése tárgyában annak minden részletére kiterjedően határozhasson. Ezt kell következtetni a Bp.-nak a vádbeli tett téves minő-