Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Bülttelőjogi Doni vénytár. 60 lag védett értéket veszélyeztető vagy sértő vádbeli tevékenységnek a vádétól eltérő más alakjait is felveheti s ehhez képest a folytatólagosságnál az ugyanazon jogi értéket érintő olyan tevékenységet, oly cselekményrészietet is felölelhet, amelyet a vád nem is említ. Ebben a keretben tehát az ítélkezése szabadságának csupán a jogilag védett érték azonossága szab határt, mert a vádba tett és az ítélet alapjául szolgáló jogilag védett értéknek mindenkor azonosnak kell lennie. A vádbeli tett törvényszerű minősítése azonban a fentebb idézett törvényrendelkezés (Bp. 325. §.) szerint elsőfokon teljesen szabad s e tekintetben a bíróság nincs a vádhoz kötve. Erre az álláspontra helyezkedett a következetes bírói gyakorlat is. Ezek szerint a Bp. a vegyes vádrendszer behozatalával elkerülte úgy a tiszta vádelv merev formalizmusát, mint a bírói szabadság korlátlan radikalizmusát s elhelyezkedett a két végleges erő eredőjének vonalán, az arany középúton, amely leginkább biztosítja az anyagi igazság érvényesülését. De ha a Bp.-nak a minden érdeket bölcs mérséklettel kielégítő alapelve teljes érvényesülést nyer az elsőfokú bíróságnál, a törvény egységes rendszere, következetes logikája mellett nem tehető fel, hogy ugyanez a törvény a felsőbíróságnál visszaessék a vádformalizmus végletébe és az 1869 : IV. tc. 19. §-ában is biztosított abból a szabadságból, amelyet az első bíró teljes mértékben élvez, a felsőbírónak már itt se juttasson, hanem a minősítés terén őt a teljes vádhoz kötöttség szűk keretébe szorítsa. A Bp. ezt nem is teszi, mert módot ad rá, hogy a perszaknak megfelelően a felsőbíró is élhessen a vádbeli telt szabad értékelésének jogával. És ez természetes is, mert a vegyes vádrendszernek föntebb ismertetelt elvei kihalnak nemcsak a vádemelésre, hanem a vád részéről használt perorvoslatokra is, amelyek a vád folyományai, másnevű alakulásai, de egy és azonos jogrendszer harmonikus termékei. Amely alapjogelv tehát érvényes a vádemelésre, annak lényegében a pertagozatoknak megfelelő módosulással érvényesnek kell lenni a perorvoslalokra is. Ezt a jogrendszer egységessége garantálja, az anyagi igazság pedig követeli. E szempontból vizsgálva a Bp. idevágó rendelkezéseit, nyilvánvaló, hogy azok a felsőbírónak is biztosítják a jogot arra, hogy bírói mérlegeléssel a vádbeli tettnek jogi alkotó és minősítő elemeiről számot adhasson s a vádbeli teltet a törvénynek megfelelően minősíthesse. A Bp. ezt a bírói szabadságot a fellebbviteli eljárás során úgy biztosítja, hogy korlátául csak a vádbeli teltet, nevezetesen ennek a vádbeli tett minősítése szempontjából irányadó részeil