Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

68 Büntetőjogi Döntvénytár. Ennélfogva ebben a kértlésben az 59,200/1921. I. M. sz. rendelet 1. §-ának 1. és 2. pontja értelmében a jogegységi döntvény határozatának van helye. H. A kir. Kúria jogegységi tanácsa az elvi kérdést a jelen határozat rendelkező része értelmében döntötte el és pedig a következő indokokból : A magvar bűnvádi perrendtartás első legfőbb elve a vádelv (Bp. 1. §.), de nem a maga ridegen formalisztikus alakjában, amely a bíróságot csak az eljárás vezetésére és szorosan a két egyenjogú fél, a vád és a védelem képviselője által szolgáltatott anyag körében maradó ítélkezésre utalja. A vádelvnek ilyen merev érvényesülése ellen szól az állam vitális érdeke; tiltakozik ellene az anyagi igazság, amely nem érvényesülne, ha a különben is alig megvalósítható ügyfél-egyenlőség mellett a bíróság mindig és mindenben a felek indítványától függne, szabadon sohasem mozoghatna. Ehelyett tehát az anyagi igazság és az állam érdekében a Bp. a vegyes vádrendszert hozta be, amelyben a vádelvnek minden lényeges előnye megvalósul, de amellett a bírónak is megmarad a kezdeményező, az anyagi igazságra törő, a törvénynek érvényt szerző szabadsága, amennyiben a bíróság csak a vád tárgyául szolgáló tett és az ezzel terhelt egyén fölött ítélhet ugyan, de e korlát mellett a bíróság eljárási és ítélkezési szabadsága kétségtelen. Ennek ád kifejezést a Bp. 325. §-a, mely szerint a bíróság semmisség terhe alatt nem tehet ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt. Ez a §. azonban kimondja azt is, hogy a bíróság a tett minősítése s a büntetés kiszabása tekintetében nincs a vádló indítványához kötve. Eszerint az elsőfokú bíróság csak egy korlátot talál maga elolt, amikor ítélkezik és ez a tettazonosság, amely alatt azonban korántsem a vád szó szerinti szövege értendő, hanem csak az a történeti esemény, amelyből kifolyóan a vádló a büntető törvények szerint felelős valamely egyénnek mások törvény által védett értékét sértő vagy veszélyeztető cselekménye, avagy mulasztása miatt vádat emel. Ennek a történeti eseménynek megállapításánál sem köti a bíróságot a formalizmus lánca; és a bíróság szabadsága nincs teljesen kizárva; mert a vádelv még e legsajátosabb területen sem érvényesül merev kizárólagossággal. A bírónak ugyanis joga van a vádbeli tényállást bizonyos határig helyesbíteni. Annak időbeli, helyi változati, mennyiségi elemeit módosíthatja. Az eredményt enyhébb vagy súlyosabb következményekkel határozhatja meg. A szubjektív elemeket kiegészítheti, sőt a szóbanforgó jogi-