Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

ntetőjogi Döntvénytár. van elintézés alatt, az államügyészségi megbízott, az államügyészr a főállamügyész vagy a legfőbb államügyész abból a szempontból vizsgálja meg, hogy a bűncselekmény bűnvádi üldözése nem esik-e a néptörvényben gyakorolt közkegyelem alá s igenlő esetben az illető bíróságnál indítványozza az eljárás megszüntetésének kimondását. A végrehajtásnak ez a módja felel meg a kegyelmezés természetéből folyó s fentebb már ismertetett annak a követelménynek, hogy a megadott kegyelmet lehetőleg azonnal foganatosítani összes feltételeinek fennforgását a kegyelemben részesülők valamennyi kategóriájára nézve lehetőleg nyomban megállapítani kell, ami a helytennek talált fenti kiterjesztő magyarázat mellett nem volna lehetséges. IV. Mindezekből azt a következtetést kell levonni, hogy az 1919: XV. néptörvény 6. §-ának utolsóelőtti bekezdése alapján csak azok részesülhetnek kegyelemben, akiknek ügyében a bíróság az említett néptörvény életbelépte előtt már meghozta nem jogerős ítéletét. Az anyagi igazsággal ellenkezőnek látszik ugyan, hogy a fentiek szerint az, vájjon a vádlott részesülhet-e kegyelemben, nem az Ő magatartásában gyökerező körülménytől, hanem véletlentől, vagyis attól függ, hogy ügyében a bíróság hozott-e a jelzett napig ítéletet s az ellen használtak-e a vádlott terhére perorvoslatot, vagy azt utólag visszavonták-e, ámde figyelemmel kell lenni arra, hogy a politikai alkalomból vagy célból engedett közkegyelem nem az igazságot kívánja szolgálni, hanem politikai célokat tart szem előtt és annak folytán, hogy érvényesülése bizonyos időhöz van kötve, hatálya pedig a bűncselekményeknek vagy a büntetéseknek csak bizonyos kategóriáira terjed ki, nem lehet minden tekintetben igazságos. A szóbanforgó néptörvénynek különben egyéb rendelkezései sem számolnak az igazságosság követelményeivel, így például azok sem, amelyek értelmében a kegyelem csak az 1918. évi október hó 31. napját (3., 5., 6. §-ok) vagy 1918. évi november hó 16. napját (1., 8. §-ok) megelőzően elkövetelt cselekményekre terjed ki. Ugyancsak távol áll az- igazságosságtól az is, hogy a 6. §. 1. és 2. pontjában meghatározott cselekményekre jogerős ítéletlel megállapított szabadságvesztés-büntetések végrehajtásának elengedését a törvény attól teszi függővé, hogy e büntetés végrehajtása akár hivatalból, akár kérelemre el van-e halasztva, vagy félbe van-e szakítva, minek folytán az az elítélt, aki az ilyen büntetését már megkezdette és a néptörvény életbelépésekor még töltötte, kegyelemben nem részesült, Abból tehát, hogy a 6. §. utolsóelőtti bekezdésének a jelen