Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. mondásán felül külön büntetési rendelkezést nem is tartalmaz, hanem csak a két ítélet e részben való összevonásával járt összfőbüntetésl. mindez pedig a Btk. 104. és a Bp. 517., 518. §-ainak nyilvánvaló megsértése. A kir. Kúria ezt a felfogást nem osztja, a kir. tönényszék eljárását a Htk. és Bp.-ben előírt szabályokkal ellentétesnek nem farija, azért a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslatát a Bp. 442. §-a értelmében elutasítja. Igaz ugyan, hogy a bűnperek egyesítésének az ügy ítéleti tagozatában nincs helye, de az adóit esetben nem is ez történt, nem bűncselekmények elbírálása egyesíttetett ilt, hanem csak a büntetések vonattak össze; ami a Btk.-nak és a Bp.-nak az összbüntetés kiszabására, a büntetések egyesítésére vonatkozó szabályaiból ismert, megengedett, a gyakorlat által követett, mondhatni merőn számtani feladat megoldása. p]zt a megoldást pedig büntető perjogunk — mert sehol sem tiltja — lehetővé teszi akkor is. amikor az ugyanazon vádlottal szemben hozott jogerős és nem jogerős, \agyis miként a jelen esetben még csak meghozandó ítéletről van szó. A perjogunknak elve ugyanis, hogy a Btk. §-ában megjelölt esetekben összbüntetés szabandó, illet\e a büntetések egyesítendők. Ez pedig megtörténhetik a jogerő bekövetkezése előtt, amikor ugyanazon ítéletben több bűncselekmény bíráltatik el, továbbá a részben való jogerő alatt, amikor a bűncselekmények valamelyike jogerős ítélettel már elbíráltatott, másika pedig ítélet alatt áll, s az előbbi büntetése, nfíelx nem hajtatott végre és a több ítéletnek minden irányban bekövetkezett jogerőre emelkedése után. Csak ezt az utóbbi esetei tartja a szeme előtt a Btk. 104. §-ára való figyelemmel és a Bp. 517. és 518 §-ai, amelynek rendelkezései abban a végső esetben is módot akarnak adni az összbüntetés kiszabására, illetve a büntetések egyesítésére, amikor az előbb bármely okból meg nem történt s amikor az egyes ítéletek önállóan jogerőre emelkedtek és még teljesen végre nem hajtattak. A Bp. 517. $-a ezt különben félreérthetetlenül meg is mondja, hogy ennek a végső lehetőségre szabályozott ((utólagos» eljárásnak csak akkor van helye, ha az ítéletek jogerősekké váltak anélkül, hogy meghozataluknál az összbüntetés kiszabására, illetve a büntetések egyesítésére irányadó szabályok (Btk. 96. §., Btk. Élt. 36. §-a) alkalmaztattak volna, amiből arra kell kö\étkeztetni, hogy az összbüntetést nemcsak a Bp. 19. §-a értelmében való egyesítés esetében, hanem közbeesőleg, jogerős és nem jogerős ítéletek e részben való összevonásával az utóbbi keretében is ki lehet szabni, de ha mindez nem történnék meg. ott van végső eshetőségre a Bp. 517—518. §-ai szerint való eljárás, amely azért szabályozhatott, hogy az elítélt vád-