Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 23f A Btk. 517. §-a a büntetéseknek csupán utólagos összbüntetésbe foglalása felől rendelkezik, de nem állja útját annak, hogy az összbüntetés — a Bp. 19. §-a értelmében való egyesítés esetén kívül is — közbeesőleg, a jogerős és nem jogerős ítéletek e részben való összevonásával az utóbbi keretében szabassék ki. (Kúria 1921 nov. 25. B l 4145 1921. sz.) A kir. Kúria: A koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslatát elutasítja. Indokok: A pestv idéki kir. törvényszék ötös tanácsa az 1920. évi szeptember 20-án hozott 6770/2. szám alatt kelt jogerős ítéletével W. József vádlottat bűnösnek mondta ki magánlaksértés bűntetteiben és mindezekért elítélte őt összbüntetésül három évi börtönre, négy évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanilv tartamú felfüggesztésére. Ez az ítélet jogerőre emelkedett. A vádlottat 1920 október 16-án B. IV. 4869/3. szám alatt kelt ítéletével bűnösnek mondta ki személves szabadság megsértésének bűntettében, de e miatt a vádlottra külön büntetést nem szabott; hanem hatályon khül helyezve az elsősorban említett jogerős ítéletnek a szabadságvesztés büntetés kiszabására vonatkozó részét, a két ítéletben a bűnösség kimondásának alapjául szolgáló összes bűncselekményekért a Btk. 96. és 99. §-ai alapján elítélte a vádlottat három é\i és líz hónapi börtönre, mint összfőbüntetésre. A mellékbüntetésekről és egyéb jogkövetkezményekről ezúttal nem szólunk. Ennek az ítéletnek azt az intézkedését, amely a jogerős ítélet büntetést kiszabó részét hatálytalanítja és a két ítélet összes bűncselekményei miatt egy összfőbüntetést szab ki, a koronaügyész törvénysértőnek tartja ; ebből az okból a jogegység érdekében per- _ orvoslattal él; kéri a törvénysértést megállapítani, a második ítéletben megállapított bűncselekménvekért a vádlottra megfelelő büntetést kiszabni; azután az iratokat azzal az utasítással áttenni a kir. törvényszékhez, mint az összbüntetés kiszabására illetékes rendes bírósághoz, hogy a Bp. 517—518. §-ai alapján járjon el. Ezt a perorvoslatát a koronaügyész lényegében azzal indokolja, hogy a bűniigyek egyesítésének az eljárás ítélethozási tagozatában helye nincs, hogy a Btk. 104. §-a és a Bp. 517. és 518. §-ai jogerős ítéleteket téteiez föl, amiről itt szó nincs, mert a második ítélet külön a maga teljességében még meg sem hozatott, amennyiben a bűnösség ki-