Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. általános szabály mindkétnemű semmisségi okra kiterjed; szükséges tehát a semmisségi ok tüzetes megjelölése, hogy a felsőbbfokú bíró­ság tudja, hogy alaki, vagy anyagi szabálytalanság miatt van-e a perorvoslat használva; s előbbi esetben mily tüzetesen megjelölendő okból, utóbbi esetben pedig az ítélet mily intézkedése ellen (Bp. 387., 395. §.) van az használva. A felülvizsgálat körét meghatározó ((intézkedés)) fogalma pedig az ítélet semmisségi panasszal megtámadható három részét öleli fel. Egyik a bűnösség, mely a Btk. 385. §. i. a) pontja, másik a minősí­tés, mely a Bp. 385. §. 1. b) pontja s harmadik pedig a büntetés, mely a Bp. 385. §. 1, 3. pontjával kapcsolatos. E három mindig elő­forduló részen kívül áll, mint rendkívüli eset a Bp. 385. %.A.c) pontja. Ha már most a felsőfokú bíróság az ítéletnek perorvoslattal meg­támadott intézkedésében törvénysértést lát — amint említve volt — a Bpn. 33. §. értelmében a törvénynek és nem az alsófokban eljárt ügyész egyéni nézetének megfelelő ítéletet hoz. Egyetlen egy rendelkezése sincs a Bp.-nak, mely az in pejus használt perorvoslat esetén a felsőbíróságot a törvény alkalmazásá­ban a vádló jogi felfogásához kötné. Ellenkezőleg a Bp. 325., 439.. 387. és 395. §-nak egybevetett értelméből az következik, hogy ii^ pejus a Bp. 385. §. i. b) pontja alapján köteles a felülvizsgáló bíró­ság mindazokat a szabálytalanságokat orvosolni, melyek a minősí­téssel kapcsolatosak a tettazonosság keretében. Mert a Bp. szerint a vádló csak a tettazonosság keretében ura a pernek, de a jogi értékelés dolgában az elsőbíróság teljesen kor­látlan, a felsőfokú bíróságot pedig a vádló megfelelő peron oslata korlátozza ugyan, de csak az ítélet megtámadott intézkedésének körére. Ezen körön belül teljes szabadsága van a felsőbíróságnak. Ha tehát a vádló az ítélet ellen a Bp. 385. §. 1. b) pontja alap­ján perorvoslattal élt a vádlott terhére, az ítéletnek a minősítésre vonatkozó része a részleges jogerősség alól felszabadul s a felső­bíróságot nem köti a vádló minősítése, hanem a Bpn. 33. §. értel­mében azt a minősítés köteles felvenni, ami a törvénynek megfelel. Ezzel ellenkező s a törvény rendszerébe be nem illeszthető felfogás, amint már említve volt, odavezetne, hogy a kir. Kúria, ha a kir. ügyész álláspontja téves s helytelen az alsófokú ítélet is, kénytelen volna a semmisségi panaszt elutasítani, holott egy harmadik jogi értékelés felel meg a törvény helyes értelmének. Végül a koronaügyész előterjesztésével kapcsolatosan kiemeli a kir. Kúria, hogy a részleges jogerősség az ítéletnek egyes a per­orvoslaton kívül álló intézkedéseire (387. §.) vagy részeire (395. §.) vonatkozóan áll be, s így téves az az érvelés, hogy a közvádló per­orvoslatában érvényesíteni nem kívánt, tehát azonkívül álló minő­sítés a szorosan értelmezendő perorvoslat révén jogerős. Mert a per-

Next

/
Oldalképek
Tartalom