Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

28 Büntetőjogi Döntvénytár. eső vétségnek megállapításához nem szükséges az árusításnak állandó foglalkozásként üzése, ami a cselekményt az 1920: XXVI. te. 8. §-a értelmében máibűntetté minősíti, hanem elegendő akár egyszeri ilyen üzérkedő célú ügyletkötés is. IV. Oly esetben, mikor a kir. ügyészség a vádlottnak három uzsorás ügyletkötése miatt az 1920 : XV. tc. 1. $-ának 1. és í. pontjaiba ütköző egyrendbeli vétség címén emelt vádat, az nzsorabíróság azonban a vádtól ellérőleg nem állapította meg az 1. ,ss. 4. pontja szerinti minősülést, a kir. ügyészség pedig a Bp. 385. §. 2. pontja alapján ezen eltérő minősítés miatt semmisségi panasszal élt: a kir Kúria a kir. ügyészségnek a téves minősítés miatt, bár más indokból bejelentett semmisségi panasza folytán reformálhatónak találta az nzsorabíróságnak ítéletét nemcsak annyiban, amennyiben az tévesen mellőzte az 1920. évi XV. tc. 1. §. 4. pontja szerint való minősítést, hanem annyibem is, amennyiben cselekménytöbbség helyett cselekményegységet állapított meg. — V. A felülvizsgálat csak az ítéletnek perorvoslattal megtámadott intézkedésére szorítkozik. Tehát amely intézkedése az ítéletnek in pejus perorvoslattal meg van támadva, az nem jogerős, azt köteles a Kúria felülvizsgálni. A felülvizsgálat szabadsága és a kir. Kúria minősítési joga nem függ azonban az alsófokban eljárt vádló felfogásától: a Bp. 325. §. és Í39. §-aira tekintettel ugyanis a Kúria ép oly független a cselekmény jogi értékelésénél, mint a törvényszék. A kir. ügyészség indítványa és perorvoslata csupán annyiban korlátozza a Kúriát, hogy az ítéletnek csakis perorvoslattal megtámadott intézkedését (387. §.) vagy részét (395. §.) vizsgálhatja felül: ezen a területen azonban teljesen szabad moz-