Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 29 gása van, a vádló jogi felfogása nem köti meg s a törvényt saját meggyőződése szerint értelmezi és ~ífW a jogi értékelés in pejns nincs korlátoknak alávetve. (Kúria 1921 dec. 14. B II. 4715/1921: sz.) A kir. Kúria: Vádlottnak semmisségi panaszát, valamint a kir. ügyész semmisségi panaszának a büntetés helyesbítése végett bejelentett részét visszautasítja, a kir. ügyésznek a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett semmisségi panasza folytán azonban a kir. törvényszéknek, mint uzsorabíróságnak ítéletét a Bn. 33. §. első bekezdése alapján a Bp. 385. §. 1. b) pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból, a bűncselekmény minősíiése és a büntetés kiszabása tekintetében is megsemmisíti: a vádlottat a kir. törvényszék ítéletében megállapított tettei alapján bűnösnek mondja ki az 1920. évi XV. tc. 1. ^. 1. és 4. pontjaiba ütköző három, valamint az 1920. évi XV. tc. 1. §. 2. és 4. pontjaiba ütköző két árdrágító visszaélés vétségében ... indokok: A kir. törvényszéknek, mini uzsorabíróságnak ítélete ellen semmisségi panaszt jelenlett be: 1. a kir. ügyész az Ube. 19. S-ának 2. pontja s'aj Bp. 385. §. 2. pontja alapján azért, inert a bűncselekmény nem minősíttetett az 1920 : XV. ic. 1. §. 4. pontja szerint, továbbá a büntetés súlyosbítása végett is, mert vádlott aránytalanul magas árakat követelt; 2. a vádlott, mert nem bűnös. A vádlott ezenfelül a kir. Kúriához közvetlenül beadott és fellebbezésnek nevezett beadványában enybébb büntetés kiszabását kéri. I. A vádlott semmisségi panaszának a kir. törvényszéknél bejelentett részét a Bp. 434. harmadik bekezdése értelmében azért kellett visszautasítani, meri abban a semmisségi ok a Bp. 390. S-ában előírt módon uiegjelöhe nincs s arra a vád alapjául szolgáló lényállási beismerő vádlott védekezéséből sem lehel következtetést vonni. A büntetés enyhítése végett bejelentett semmisségi panaszt, amelynek az Ube. 19. §.. 3. pontja értelmében jelen esetben különben nem volna helye, mint elkésettet azért kellett ugyancsak a Bp. 431. §-a alapján visszautasítani, mert a,semmisségi panaszt a Bp. 388. §-a és 431. §-a értelmében csak az ítélet kihirdetésekor lehel bejelenteni s azt utóbb más semmisségi okra hatályosan kiterjeszteni nem lehet. Ugyancsak vissza kellett utasítani a kir. ügyész semmisségi panaszának azt a részéi, amely a büntetés súlyosbítására irányul, mert ily címen az Ube. 19. §. 3. pontja értelmében csak bűntett miatt elítélés esetében vau helye perorvoslatnak. II. A kir. ügyésznek az Ube. 19. §. 2. pontja értelmében a Bp.