Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

8 Büntetőjogi Döntvénytár. / Indokok: Az uzsorabíróság ítélete ellen a védő csatlakozásával a vádlott jelentett be semmisségi panaszt a Bp. 385. §. 1 a) pontja alapján azért, mert az orvosi ténykedés nem tekinthető oly közszükséglet tárgyául szolgáló munkateljesítésnek, amelv az 1920: XV. tc. rendelkezése alá vonható. A panasz alapos. Az árdrágító törvény javaslatában ugyanis a vád tárgyává telt esetről rendelkezés nem volt. Ez a törvénynek a nemzetgyűlés előtt tartott tárgyalásán az akkori igazságügyi miniszter javaslatára vétetett fel a törvény 1. §-ának 3. pontja alá, anélkül, hogy az erre vonatkozó tárgyalások során a legtávolabbról is adat merült volna fel abban az irányban, hogy a törvényhozó az 1920: XV. tc.-beii lefektetett elvektől eltérve, a védekezést, illetve megtorlást a szellemi szolgáltatás terére is átvinni kívánta volna. Már pedig, ha a törvény alapjavaslatát, sőt magát a törvényt is — most nem érintett egyéb részeiben — vizsgáljuk, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a törvényhozó a törvényben foglalt védelmet és megtorlást kizárólag az emberi élei anyagi szükségleteinek kielégítésére szolgáló cikkek tekintetében kívánta felállítani, de nem kívánta a védelmet a szellemi foglalkozás és segélynyújtás keretében történt visszaéléseknek e törvény alapján leendő megtorlására is átvinni. Hogy a törvény 1. §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezés nem irányítható a vád által kijelölt- területre, kitűnik a törvénynek ezzel szerves összefüggésben levő intézkedésein felül a törvény végrehajtását tartalmazó 5950/1921. M. E. sz. rendelet 3., 5. és 6. §-aiban foglalt ama rendelkezésekből is, melyek szerint a bíróság tagjaiként alkalmazandó ülnökök kizárólag a gazdasági élet anyagi szükségletei tekintetében járatos körből választandók. Ezek azok az indokok, amelyek a kir. Kúriát arra a meggyőződésre juttatták, hogy az 1920: XV. tc. a vád tárgyává tett esetben állítólag elkövetett visszaélés megtorlására alapot nem nyújt. . . . 4. Az árú rendes forgalmi útja az, ha az árú a termelőtől a nagykereskedőhöz, a nagykereskedőtől a kiskereskedőhöz s ettől a fogyasztóhoz jut. Ez a láncolat árdrágításra alkalmas módon, meg van zavarva akkor is, ha közben az árú a nagykereskereskedőtől a kiskereskedőhöz vezető útjában más