Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)
Büntetőiogi Döntvénytár. 121 vádlott ezt a kifakadást nem csendes vélemény, hanem érvényesülést kereső, lármás ítélet formájában hangoztatta, mindezeknél fogva a kir. Kúria vádlott bűnösségél megállapítandónak találta ... * * = Gyülekezet és nyilvánosság kelléke : BDtár VIII. 4., VIII. 5., X. 163., XIV. S. 62. Az Ube. 19. §. 1. pontja alapján használt semmisségi panasz bejelentésekor meg kell jelölni, hogy a fél az uzsorabíróság ténymegállapítását miért tartja iratellenesnek vagy mely tényből mily tényre uont következtetést tartja helytelennek. — //. Az 1920: XV. te.-ben meghatározott bűncselekmények bármelyikének alanya mindenki lehet tekintet nélkül arra, hogy közszükségleti cikkek eladásával iparszerűleg foglalkozik-e vagy sem, vagy hogy volt-e iparigazolványa vagy hatósági engedélye. — ///. Az 1920 : XV. tc. 1. §. 4. pontjában meghatározott bűncselekmény veszélyeztető cselekmény, így annak nem tényálladéki eleme az, hogy az árdrágítás tényleg be is következzék, elégséges, ha annak a lehetősége és valószínűsége fennforog. — IV. Árdrágító üzérkedést és árúhalmozást követ el, aki sertésnagyvágótól és sertéshízlaló-telepről nagyban zsírt vásárol és a zsírt beraktározással a forgalomtól elvonja azzal a célzattal, hogy a zsírt az árak emelkedésének bekövetkezése után zsírnak kicsinyben való kimérésével foglalkozó henteseknek adja el, ilykép magát gazdaságilag igazolatlanul a nagykereskedő és a kiskereskedő. közé ékelte be a közönség kiuzsorázására. — V. Az a körülmény, hogy az uzsorabíróság a bűncselekmény elkövetési eszközéül szolgált közszükségleti cikknek elkobzását elrendelte, nemcsak nem áll útjában a vagyoni elégtétel kiszabásának,