Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

13L2 Büntetőjogi Döntvénytár hanem még azzal kapcsolatba sem hozható, miután a törvényben meghatározott eme két mellékbüntetés jellege, jogi természete s büntető politikai célja is teljesen eltérő s nem azonosítható, tehát egyik a másikat nem is helyettesítheti. (Kúria 1922 okt. 17. B II. 5861/1922. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panasznak az Ube. 19. §. i. ponljára alapított részét vissza-, a semmisségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjaira alapított részét pedig elutasítja ... ... Az 1920 : XV. tc. 3. §-ának 2. bekezdése értelmében a vádlottat arra is kötelezi, hogy a kir. államkincstárnak 1.000,000 K vagyoni elégtételt megfizessen ... Indokok: ... A kir. Kúria a semmisségi panasznak az Ube. 19. §. 1. pontjára alapított részét a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében visszautasította, mert a bejelentéskor nem jelölték meg az okot, amelynek alapján az uzsorabíróság ténymegállapítását iratellenesnek, avagy mely tényből, mily tényre vont téves következtetésen alapulónak tartják, mert továbbá az írásbeli indokokban idevonatkozólag felhozott azon ok, hogy az uzsorabíróság a vádlott és a F. Zsigmond állal kötött megállapodás tartalma alapján nem állapította meg, hogy a vádlott a F. Zsigmondnak a társa volt, az uzsorabíróság állal a megállapodás tartalmából vont jogi következtetés helyességét vonja kétségbe, így ez a bejelentés a Bp. 385. §. 1. a) ponljára alapított anyagi jogsérelmet panaszlónak jelentkezik, mert végül az indolásnak S. József tanú vallomásával foglalkozó része sem tartalmaz az Ube. 19. §. 1. pontja alá eső semmisségi okot megjelölő adatokat. A védő semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjaira alapított részeit a kir. Kúria alaptalanoknak találta és a Bpn. 36. §. 1. bekezdése értelmében elutasította, mert az uzsorabíróság az ítéletében kifejtetlek s az alább előadandók értelmében tévedés nélkül állapította meg, hogy a vádlott cselekménye bűncselekmény és tévedés nélkül minősítette azt árdrágító visszaélés bűnteltének. Ugyanis a kir. Kúria lényegtelennek tartja azt, hogy a vádlottnak zsírkereskedésre volt-e iparigazolványa vagy hatósági engedélye, mert az 1920 : XV. tc.-ben meghatározott bűncselekmények bármelyikének alanya mindenki lehet tekintet nélkül arra, hogy közszükségleti cikkek eladásával iparszerűleg foglalkozik-e vagy sem, mert továbbá az 1920 : XV. tc. 1. §. 4. pontja