Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 149 tartozik az, hogy az ellenséges érzület tényleg létrejöjjön. (Eúria 1922 jan. 11. B I. 4298/1921. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokök: . . . A panaszok alaptalanok. A való tényállás szerint ugyanis a vádiolt a szóbanforgó rajzol egy közforgalmi utcára néző kirakatba telle, vagy tétette ki, ahol az két-három teljes napon át mintlen arra menő által meg volt tekinthető. Már pedig a Btk. 171. §-a szempontjából, mely az elkövetés módját határozza meg, teljesen közömbös, hogy hány egyén nézte meg tényleg a rajzot, mert a törvény szerint csak az a lényeges, hogy a rajz bárki által szabadon meg volt-e tekinthető, amihez ebben az esetben kétség nem férhet. Ebből nyilvánvaló, hogy a közszemlére való kiállítás, mint a vádbeli bűncselekmény egyik törvényes kelléke, az adott esetben fennforgott. Már pedig a nyilvánosságnak ez a neme a törvény által védett közbéke megzavarására alkalmasnak mutatkozik, amennyiben az izgatás egyéb feltétele is fennforog. Ei a többi feltétel pedig ebben az esetben kétséget kizáróan szintén megvolt. így megvolt az izgatás tárgya, vagyis az a társadalmi osztály, mely ellen a cselekmény elkövettetett. A rajzon ugyanis több róm. kalh. pap van feltünlve és pedig oly szereppel, mely velük szemben alkalmas a gyűlölet, vagy ami ezzel egyértelmű : az ellenséges érzület felkeltésére. A rajznak ezen tartalmából tehát nyilvánvaló, hogy az nem egyes személy, vagyis nem csupán Martinovich páter, hanem általánosítva az egész róm. kalh. papság ellen irányult. Mert hiszen az a felirat: ((Martinovich páter kabaréja)) csak azt jelenti, hogy a papság azokat a bűncselekményeket és erkölcstelenségeket, melyeket a plakát megrögzített, Martinovich vezetése mellett követi el. Minthogy pedig egy-egy társadalmi osztály alatt az azonos foglalkozáson lévő egyének összfoglalatát kell érteni : ennélfogva nem férhet kétség ahhoz, hogy a róm. kath. papság összessége egy önálló társadalmi osztálynak tekintendő, következéskép a vádlott cselekménye a honpolgárok egyik'osztálya ellen irányult. A védelem érvelése szerint a vádbeli rajz senkiből sem váltott ki gyűlöletet, mert az csak kigúnyolása volt Martinovichnak és mert vádlottnak egyáltalán nem is volt célja gyűlöletre izgatni. Azonban a törvény szerint nem is szükséges, hogy a gyűlölet valakiben, vagy a közönségben tényleg létrejöjjön, hanem elegendő, ha a vonatkozó cselekmény, a jelen esetben a rajz, az ellenséges érzület felkeltésére alkalmasnak mutatkozik és ha a vádlott az adott esetben a szóbanforgó rajzot ennek tudatában