Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

116 Büntetőjogi Döntvénytár. tott ki, ellenben a hallgatók másik része a vádlott tanítását és kijelentéseit megbotránkozással fogadta. E tényállás alapján a kir. törvényszék ötös tanácsa a Btk. 172. §-ának második bekezdésében meghatározott és az 1912. évi LXIII. tc. 19. §-a szerint minősülő izgatás bűntettének minden alkotó elemét felismerte, s megállapította, hogy a fentebb vázolt kijelentések alkalmasak arra, hogy a hallgatókban a papi osztály ellen gyűlöletet költsenek és a házasság jogintézménye ellen izgassanak, a vádlottat a Bp. 326. §. 1. és 2. pontja értelmében a vád alól mégis felmentette, mert véleménye szerint a vádbeli bűntettelkövetéséhez nélkülözhetetlen szándék a vádlottnál nem volt meg. E jogi következtetésre pedig a kir. törvényszék abból jutott, hogy tényként valónak fogadta el, mikép a vádlott célja az volt, hogy előadó beszédjével a kommunista jellegű tanfolyamot botrányokozással szétrobbantsa; ami ugyan nem sikerült, de azért a kir. törvényszék megállapítása szerint a vádlott szándéka ellenkezvén az izgatásra irányuló szándékkal, a Btk. 75. és 172. §-ára való tekintettel bűnösségét nem lehetett megállapítani. A koronaügyész ezt a jogerős ítéletet törvénysértőnek tartja, emiatt a jogegység érdekében perorvoslattal él, s kéri a törvénysértés megállapítását. A kir. Kúria a perorvoslatot alaposnak találta. Megállapítja a kir. Kúria, hogy a perorvoslat nem a bíróság jogi értékelését támadja meg; nem a tényállásnak a jogi szabályok alá vonására, vagyis nem a szabad bírói felismerésre és mérlegelésre vonatkozik s nem ezek ellen irányul; hanem a törvénysértő ítélet által önként felvett azt az általános elvet kifogásolja, amely a szándék és az izgatás jogi fogalmainak helytelen magyarázatából, félreértéséből származik és a Btk. 75. §-át, valamint a 172. §. második bekezdését nyilvánvalóan a törvény akaratával ellentétben értelmezi, amikor az izgatás bűntette tényálladékának megállapításához oly jogi ismérvet tart szükségesnek, aminőt a törvény nem kíván meg. Az tény, hogy az izgatás bűntelte szándékos bűntett. Az izgatás bűntettére vonatkozó szándék azonban tartalmilag nem egyéb, mint tudatban és akaratban felölelése mindannak, amit a törvény az izgatás jogi tényálladéka gyanánt pontosan előír. Vagyis a szándéknak át kell fognia az elkövetésnek a Btk. 171. §-ában meghatározott módját, az osztály, hitfelekezet, vagy nemzetiség elleni gyűlöletkeltést, vagy a tulajdon, a házasság jogintézménye elleni izgatást. A gyűlöletkeltés, izgatás jogi ismérvére vonatkozó szándék pedig a törvénynek az állandó bírói gyakorlat szerint való egyedül helyes értelmezése szerint nem jelent mást, minthogy a vád-