Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

iiiutlclőjogi Döntvénytár. gító visszaélés miatt eszerint a nagyfuvaros például, habár a cég ügyeinek csak szellemi részét intézi és testi munkával egyáltalában nem foglalkozik, büntethető, ha reá nézve a munkabéruzsora törvényszabta előfeltételei beállanak, mert szellemi munkája iparűzés. Az orvos ellenben, jóllehet hivatásának gyakorlása, különösen a sebészet terén, bizonyos testi munkával járhat, nem vonható az 1920: XV. tc. alá, mert munkateljesítése nem őstermelés, nem ipar és nem kereskedelem. Foglalkozni kell itt azokkal a törvényes jogszabályokkal is, amelyeket e kérdéssel összefüggésben az 1920 : XV. tc. 9. §-ában nyert felhatalmazás alapján az uzsorabíróságról és az árdrágító visszaélések esetében követendő eljárásról 5950 1920. M. E. sz. a. (I. K. XXIX. évf. 7. sz. 460. I.) kibocsátott rendelet tartalmaz. A most idézett rendelet 3. §-a szerint «az uzsorabíróság háromtagú tanácsban jár el. A tanács elnöke s egy tagja ítélőbíró, a tanácsnak harmadik tagja az őstermelés, vagy az ipar, vagy a kereskedelem képviselői köréből behívott szakférfiú (ülnök)»; a 6. §, szerint pedig «az ülnökök meghívásánál figyelni kell arra, hogy az alkalmazandó ülnök hivatásánál vagy foglalkozásánál fogAa a tárgyalandó ügyek elbírálásához szakértelemmel rendelkezzék, ehhez képest annak az üzemnek, amelynek körében a cselekményt elkövették, minősége és terjedelme irányadó arra nézve, hogy az ülnök az őstermelés, vagy az ipar, vagy a kereskedelem megfelelő ágában működő nagy- vagy kisüzem vezetői köréből vétessék-e.» Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a törvény 9. §-ában felemlített három foglalkozási ágon kívül eső munkavállalók, közlük az orvosok ügyeiben, ha ellenük az 1920: XV. te. alapján bűnvádi eljárás indulna, az uzsorabíróság törvényesen meg sem volna alakítható. Nem tenné lehetővé a szakbíróság megnyugtató megalakítását az sem, hogy a törvény 9. §-a szerint, amennyiben egyes helyeken az uzsorabíróság megalakítása szükségesnek nem mutatkozik vagy nehézséggel járna, vétség esetében a kir. járásbíróság, bűntett esetében pedig a kir. törvényszék jár el és hogy az idézett 5950/1920. M. E. "sz. rendelet 1 í. §-a szerint, dia az uzsorabíróságok tárgyalásának megtartása az ülnök jelenlétének hiánya miatt akadályba ütköznék és az -ügy tárgyalásának elnapolása vagy elhalasztása felesleges költséggel járna, vagy a közérdekkel ellenkeznék, ítélőbíró léphet a hiányzó ülnök helyében, mert ez csak kivételes intézkedés és mint iiyen nem általánosítható. Belső ellentmondás volna ugyanis oly szabályozásban, amely az őstermelés, az ipar és a kereskedelem körében előforduló munkateljesítésekkel kapcsolatban elkövetett árdrágító