Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 visszaéléseket rendszerint szakértő ülnök közreműködésével bíráltatná el, de intézményesen elzárkóznék attól, hogy az említeit körön kívül teljesített, különösen a tudományos munka tekintetében a szakmához értő ülnök a bírói tanácsban egyáltalában résztvehessen. Igaz, hogy eljárási szabályokból, amennyiben az anyagi jog tekintetében kifejezetten nem rendelkeznek, rendszerint nem lehet az anyagi jogra következtetni. Ha azonban a törvény oly eljárási szabályokat állít fel, amelyek az anyagi jog érvényesülését valamely irányban egyenesen kizárják, ezzel a törvény eljárási szabály alakjában anyagi jogi kizáró rendelkezéseket tesz. Mivel pedig az 1920: XV. tc. 9. §-ából és a kapcsolatos rendelkezésekből azt kell megállapítani, hogy a törvény az eljárási szabályok elrendezésénél fogva intézményesen nem kíván más árdrágító visszaélést üldözni, mint olyant, amely az őstermelés, az ipar, vagy a kereskedelem körében merül fel, kétségtelen* hogy más téren, jelesül az orvosi hivatás körében előforduló rokon visszaélés 1920 : XV. tc. alapján akkor sem büntethető, ha alkotó elemei egyébként a törvénynek kizárólag az 1. §. 3. pontjából kiinduló magyarázata értelmében megállapíthatók volnának is. A jelen indokolás III. része az 1920: XV. törvénycikk keletkezésének adatai közt reámutat majd arra, hogy az 1. §. 3. pontja a törvény eredeti javaslatában nem volt meg, hanem csak utólagosan a nemzetgyűlésen került a törvénybe. Nem lehet azonban hivatkozni arra, hogy az i. §. 3. pontja a törvénybe csak a javaslat tárgyalásánál iktattatván be, a 9. §. megfelelő módosítása elkerülte a törvényhozás figyelmét. Ezt ugyanis csak akkor lehetne megállapítani, ha a 9. §. szövege nyilvánvaló ellentétben állana a törvény 1. §-ának 3. pontjával vagy valamely más rendelkezéssel, de ilyen nyilvánvaló ellentétet kimutatni nem lehet, sőt — amint a fentebbi fejtegetésből kitűnik — a törvény minden többi rendelkezése csak az őstermelés, az ipar és a kereskedelem körében előforduló árdrágító visszaéléseket tart szem elölt. Ha tehát ezzel szemben az 1. §. 3. pontjában olyan rendelkezés került volna a törvénybe, amely a törvény egész rendszerétől, irányától és céljától eltérően, nem csupán az említett három kör valamelyikébe eső tevékenységre, hanem bármely téren előforduló minden munkateljesítésre vonatkoznék, annak törvényesen kifejezésre kellett volna jutnia. A törvény 9. §-ának a szakértő ülnököket a őstermelés, az ipar és a kereskedelem körére szorító rendelkezését tehát véletlen elnézésnek tekintetni annál kevésbé lehet, mert a törvényhozás, amidőn a munkabéruzsorát a törvénybe felvette, gondoskodott arról, hogy ezzel a kiegészítéssel összhangba hozza az Büntetőjogi Döntvénytár. XV. 7