Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

86 Büntetőjogi Döntvénytár, laló a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki vagy fogad el, amely - tekintettel az összes körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira — a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja (munkabéruzsora).)) A jogegységi tanács tehát a fentiekhez képest azt tette vizsgálat tárgyává, hogy annak az orvosnak ténykedésében, aki a másik fél szorult helyzetének kihasználásával orvosi működéseéri ennek értékét szembetűnően aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, fellalálhatók-e az 1920. évi XV. tc. \. §. 3. pontjában meghatározott vétségnek összes alkatelemei és ha igen, akkor az orvosi működésre, figyelembevéve ennek különleges természetét, a törvény rendelkezései alkalmazhatók-e. V. Minthogy a ((munka)) szó a törvénynek ebben a pontjában többször fordul elő különféle vonatkozásban (munkateljesítés, munkaadó, munkavállaló, munkabéruzsora), elsősorban az állapítandó meg, hogy az orvosi működés a törvény szempontjából munkának tekinthető-e. Az általános magánjogi szabályok is a munka fogalma alá vonják nemcsak a testi, hanem a szellemi munkát is. Kitűnik ez a magyar általános polgári törvénykönyv 1900. évi tervezetéhez készült indokolásból is (IV. kötet 413. lap), amely szerint, «ha a szolgáltatandó munka nem valamely háztartási, gazdasági vagy üzleti teendő, hanem valamely másnemű szolgálat, pl. ügyvédi, orvosi, tanítói, színművészeti munka, «Ein Dicnst höherer Art)), mint a német polgári törvénykönyv 622., 627. §-ai mondják, úgy a) szolgálati szerződés forog fenn, amennyiben a munkavállaló a munkaadónak állandó alkalmazottja. N b) megbízás forog fenn, amennyiben a munkavállaló és a munkaadó közt csupán transitorius viszony létesül.)) Rámutat itt a jogegységi tanács arra, hogy a magyar polgári törvénykönyv tervezetének idézett indokolása a szellemi munkával vonatkozásban is a ((munkavállaló)) és a ((munkaadó)) kifejezéseket használja, amelyek az 1920: XV. tcikk 1. §.3. pontjában szintén előfordulnak. Nyilvánvaló mindezekből, hogy az'orvosi működés, amely az eset körülményei szerint vagy tisztán szellemi tevékenységgel (tanácsadás) vagy testi tevékenységgel (vizsgálat, műtét, oltás stb.), vagy a kettővel együtt a betegség megszüntetésére, gyógyításra irányul, a jog szabályai szerint a ((munka)) szó fogalma alá vonható. ígaz ugyan, hogy a nemzetgazdaságtan szorosabb értelemben munka alatt a gazdasági, vagyis azt a munkát érti, amely