Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. S7 valamely gazdasági szükségletnek kielégítésére, vagy pedig szükségleti cikkek előállítására irányul; de még a legridegebb gazdasági alapon álló munkaelméletek, amelyek csupán a gazdasági javakat termelő munkál ismerik el tulajdonképeni munkának, ezen egyoldalü felfogás dacára sem zárkóznak el annak elismerése elől, hogy az orvos tevékenysége, amely ugyan nem közvetlenül, de közvetve azáltal szolgálja a termelési, hogy a dolgozó egyének életének, testi és lelki erejének fenntartását mozdítja elő, közvetett úton szintén gazdasági munkának tekintendő. Mindezek szerint kétségtelen tehát az, hogy az orvosi tevékenység nemcsak jogi, hanem még gazdasági szempontból Js a munka fogalma alá vonható. A kir. Kúriának ellentétes elvi alapon nyugvó két határozata között egyébként tulajdonképen nem is abban a tekintetben van az ellentét, hogy munka-e az orvosi tevékenység, hanem abban, hogy az egyik álláspont a törvény szempontjából különbséget tesz szellemi és fizikai munka közölt és azt állítja, hogy a törvény 1. §-ának 3. pontja csak az utóbbi munkára vonatkoztatható, míg a másik álláspont szerint ennek a megkülönböztetésnek a törvény szempontjából nincs jogosultsága. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, meg kell mindenekelőtt állapítani azt, hogy a törvényhozónak akkor, ha a törvényben foglalt valamely szabály alól kivételt akar lenni, ezt mindig félreismerhetlenül kell kifejezésre juttatnia. Ezt a rendszert követi a Blk. is, amely úgy az általános, mint a különös részben, ha büntethetőséget megszüntető okokat állapít meg (67. és 79. §-ok harmadik bekezdése, 135., 137., 151., 159., 224. stb. §-ok) ezeket, mint kivételeket világosan szembehelyezi a szabályt alkotó büntető rendelkezésekkel. Ugyanígy jár el a jelen döntvényben tárgyalt kérdéssel rokon érdeket védő 1883: XXV. te, amely 16. §-ában kimondja, hogy ennek a törvénynek az uzsora vétségéről szóló rendelkezései ((nem alkalmazhatók az olyan kereskedelmi ügyletekre, megyek bejegyzett kereskedők, mint hitelnyerők' által köttetnek.)) Amennyiben tehát a törvényhozó az 1920: XV. tc. megalkotásakor az 1. §, 3. pontjának alkalmazása tekintetében a munkateljesítések bizonyos nemére kivételt akart volna tenni, ezt a törvény szövegében megfelelően kifejezésre kelleti volna juttatnia. Minthogy azonban ilyen megkülönböztetés a törvényben nincs, a törvénymagyarázat terén általánosan elismert elvek szerinl a bíróság sem tehet a törvény alkalmazása szempontjából különbséget testi és szellemi munkateljesítmény között, még pedig annál kevésbé, mert a határvonal megvonása igen gyakran nehézségekbe