Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. De nem tulajdoníthat a jogegységi tanács döntő súlyt az 5950/1920. M. E. sz. rendeletre alapított érvelésnek sem. A most idézett rendelet, amelyet a m. kir. minisztérium az 1920: XV. le. 9. §-ában nyert felhatalmazás alapján bocsátott ki, csupán az uzsorabíróság szervezetéről és az árdrágító visszaélések esetében követendő eljárásról rendelkezik, az anyagi jogi rendelkezéseket nem tartalmaz. Ez a rendelet 3., 5. és 6. *§-aiban ;izt szabja ugyan meg, hogy az uzsorabíróság tagjaként alkalmazandó ülnök a tárgyalandó ügyekhez képest az őstermelés, vagy az ipar, vagy a kereskedelem képviselői köréből hivatott szakférfiú legyen, de ebből a körülményből, amely esetleg abban leli magyarázatát, hogy a rendelet a törvény 9. §-ának szövege alapján készült, ez a 9. §. azonban — amely már a törvényjavaslatban benn volt — nem vette figyelembe a csupán a nemzetgyűlésen beiktatott új rendelkezést (3. pont), a jogegységi tanács nézete szerint még nem lehet helyesen következtetést vonni arra, hogy az 1920: XV. tc. alapján, amely a szellemi munkateljesítmények tekintetében kivételt nem tesz, csupán az őstermelés, az ipar és a kereskedelem terén elkövetett árdrágítások volnának megtorolhatok. Az ülnökök alkalmazására vonatkozó ezek a rendelkezések különben sem mellőzhetlenül lényeges szabályai a rendeletnek, mert a 6. §-ának első bekezdése szerint az ugyanazon napra kitűzött ügyekben kivételesen más-más, tehát az illető ügyben szakértelemmel nem rendelkező ülnök is alkalmazható, a 41. §. szerint pedig az ott megjelölt esetben a hiányzó ülnök helyébe a kir. törvényszéknek vagy a kir. járásbíróságnak ítélőbírája hívható be. Mindkét felhatalmazással uzsorabíróságaink igen gyakran élnek is. Amennyiben tehát orvosi működéssel elkövetett árdrágító visszaélés fennforgása döntendő el, az illető ügyben a rendelet szabályainak lényeges sérelme nélkül orvosi szakértelemmel nem rendelkező ülnök is, vagy helyette ítélőbíró alkalmazható. Ennek ellensúlyozásául szolgál egyébiránt, hogy a rendelet 15. §-a szerint, amennyiben szakkérdés merült fel, a szükséghez képest szakértő véleményét kell beszerezni, aminthogy a jelen döntés alapjául szolgált mindkét ügyben a bíróságok szintén szakértő meghallgatása után hozták meg ítéleteiket. IV. Ezek szerint tehát a kir. Kúria jogegységi tanácsa jelen döntésének meghozatalánál kizárólag az 1920 : XV. tc. 1. §. 3. pontjának szövegét vette alapul. Ez a törvényszöveg a következő: Árdrágító visszaélés vétségét követi el: 3. ccaki közszükséglet tárgyául szolgáló munkateljesítésre vonatkozó szerződésnél akár mint munkaadó, akár mint munkával-