Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7ÍS E két §. a büntetés kimérésénél heterogén s egymástól teljesen független tartalmú szabályt állít fel. A Btk. 92. §-a ugyanis logikai folyománya s rendszeres kiépítése a Btk. 89. §. ama rendelkezésének, mely szerint a büntetések kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással bíró súlyosító és éhyhítő körülmények. Amint a Btk. 90. §. felállítja az alapelvet arra az esetre, ha a súlyosító körülmények túlnyomóak, épúgy a Btk. 92. §-a arról az esetről intézkedik, midőn az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, vagy olyan nagy számúak, hogy a cselekményre megállapított normális büntetési tétel legkisebb mértéke is túlszigorú volna. Erre az esetre állítja fel a törvény a bírói korrekcionalizáció jogát. Mindkét esetben azok az okok veendők figyelembe a Btk. 89. §-ának útmutatása szerint, melyek a bűnösség fokára befolyással vannak, tehát azok a bűncselekménnyel organikus összefüggésben levő körülmények, melyek a bűnösség fokát akár szubjektive, akár objektíve emelik vagy csökkentik. Ezzel szemben a Btk. 66. §-a azt a szabályt állítja fel, hogy a kísérlet enyhébben büntetendő, mint a véghezvitt bűntett; mely szabályhoz kapcsolódik a Btk. 66. §-ának 2. bekezdése, mely épúgy, mint a Btk. 92. §-a arra jogosítja fel a bírót, hogy a rendes büntetési nemnél enyhébb büntetési nemben is megállapíthatja a büntetést. Habár ezek szerint a bírónak egyforma enyhítési joga van, mindkét esetben a törvény elemzése nyomban meggyőz arról, hogy a két büntetés enyhítési jognak egymástól teljesen független, heterogén és össze nem téveszthető feltételei vannak. A Btk. 89. §-a ugyanis, midőn a ((bűnösség fokára befolyással)) bíró körülményeket említi föl, kétségtelenül a büntetés individualizálásának veti meg alapját. Az egyénesítés pedig a bűnös egyéniségét, annak pszichikai, morális és szociális értékelését tartja szem előtt, melynek megnyilatkozása az elbírálás alatt álló bűncselekmény. Az ilyen értékelésből domborodik ki adott esetben a bűnösség foka (Btk. 89. §) tehát ennél a bírói értékelésnél a bűnös egyénisége áll előtérben; s maga a bűnöstől elkülönített bűncselekmény nem képezheti értékelés tárgyát. Kísérletnél épen ellenkezőleg áll a helyzet. Itt a súlypont a Btk. 66. §-a szerint nem a bűnös egyéniségén, hanem magán az elkövetett bűncselekményen van; nem azért kell enyhébben büntetni a kísérletet, mert a vádlott egyéniségében rejlő okok a bűnösség fokát leszállítják, hanem kizárólag azért, mert a kísérlet objektíve mindig enyhébb, csekélyebb büntetőjogi értékű, mint a bevégzett bűncselekmény, mert a kísérlet azt a teljes jogsérelmet sohasem foglalja magában, mint a bevégzés, sőt rend-