Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

80 Büntetőjogi Döntvénytár. tik, W. Hermáim és B. József vádlottak megállapított bűncselekményük miatt mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak az 1920 : XV. tc. 1. §-a 6. pontjába ütköző s az 1920: XXVI. tc. 8. §-nak második bekezdése szerint minősülő árdrágító visszaélés bűntettének a Btk. 65. §-a szerinti kisérletében mondatnak ki bűnösöknek és ezért az 1920: XXVI. tc. 8. §-nak második és az 1920: XV. tc. 1. $-nak második bekezdése alapján a Btk. 66. §. alkalmazásával W. Hermann vádlott hét B. József vádlott pedig hat hónapi börtönre, továbbá fejenként 3000 K pénzbüntetésre és három évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, a lefoglalt lovaknak és szerszámoknak elkobzására ítéltetnek. A többi mellékbüntetés alkalmazása mellőztetik. A pénzbüntetéseknek s az elkobzott tárgyak, illetve értékeknek hovafordítása felől az 1920: XV. tc. 5. S-a végbekezdése értelmében a minisztérium rendelkezik . . . Indokok: Az uzsorabíróság ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be: a közvádló a Bp. 385. §-nak 1. b) pontja alapján... Ez a panasz alapos. . . . Téves az uzsorabíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az elkövetés üzletszerűségét arra tekintettel, hogy a vádlottak terhére az árúcsempészet kísérletének csak egy esete forog lenn, megállapítani nem lehet. Az irányadó lényállás szerint a vádlottak az árúcsempészetnek üzésére, annak jövedelmező üzletként való folytatására egymással társultak, arról írásbeli okiratot állítottak ki, amelyben a tiszta jövedelemben való részesedésük arányát is megállapították. Ily körülmények között nyilvánvaló lévén, hogy a vádlottak szándéka a bűncselekmények ismétlésére is irányult, megállapított tettüket kétségen kívül üzletszerűiéi* követték el, amihez képest a bűncselekmény üzletszerűleg való elkövetésének megállapítását az, hogy csak egy cselekményért ítéltettek el, a dolog természete szerint ki nem zárhatja . . . 32. Az drtúllépés üzletszerűségének (1920: XXVI. tc. 8. §. 2. bekezdés) megállapítása, mikor a vádlott hónapokon át a kenyérnek maximális árát meghaladó áron való eladásából tartotta fenn magát. (Kúria 1921 május iS. B III. 1230 4921. sz.) A kir. Kúria: A vádlott és védője semmisségi panaszát elutasítja. .. .