Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. 73 földre szállítás céljából történt eladás vagy vásárlás esetében, azt követeli meg, hogy már meglévő kiviteli engedély alapján történjék az eladás, illetőleg a vásárlás. (Kúria 1921 máj. 10. B II. 803/1921. sz.) A kii*. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: Az uzsorabíróságnak ítélete ellen a következő semmisségi panaszok jelenttettek be: 1. B. Oszkár vádlott és védője az Ube. 19. §-a 1. pontja alapján, meri az uzsorabíróság ténymegállapítása helytelen ténybeli következtetéssel történt, továbbá a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja felhívásával, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem állapítja meg valamely bűncselekménynek tényálladékát, mert továbbá a bíróság nem állapította meg. hogy a bevásárlásokat export-célzattal eszközölte ; 2. W. Mór és védője a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján, mert a vád alapjául szolgáló tett nem bűncselekmény, s mert az exportcélra történt vásárlás nem állapíttatott meg; 3. K. Miksa, B. Aladár és M. Adolf vádlottak, valamint védőik az Ube. 19. §. 1. pontja alapján, mert az uzsorabíróság ténymegállapítása helytelen ténybeli következtetéssel történt, továbbá a Bp. §. 1. a) és c) pontja felhívásával, mert a vád alapjául szolgáló tett nem bűncselekmény s mert az, hogy export-célra történt a vásárlás, nem állapíttatott meg. A panaszok alaptalanok. A kir. Kúria ugyanis az Ube. 20. §-ában gyökerező jogánál fogva felülvizsgálta a tényállást s ennek alapján úgy találja, hogy a kir. törvényszéknek ténymegállapítása az iratok tartalmával ellentétben nem áll és helytelen ténybeli következtetés sem történt, miután úgy a vádlottaknak, valamint a kihallgatott tanuknak vallomásai, nemkülönben a felolvasott okiratok adatai alapján a kir. Kúria is csak azt a tényállást állapíthatja meg, hogy B. Oszkár és W. Mór vádlottak, akiknek élelmicikkel való kereskedésre jogosító igazolványuk, vagy hatósági engedélyük nem volt, az 1920 július 16-ától — november 30-ig terjedő időben babot vagontételekben, illetve több vagont kitevő kisebb tételekben is, diói, zabot és zabos bükkönyt pedig métermázsaszámra kofáktól, batyusoktól, lánckereskedőktől s csak kisebb részben termelőktől összevásároltak és nyereségszerzés céljából nyomban tovább eladták s ezt az üzérkedést állandó kereset gyanánt folytatták, tehát közszükségleti cikkekkel árdrágításra alkalmas módon üzérkedtek, különösen ily célból, közszükségleti cikk árát az árúnak a fogyasztóhoz juttatása végett nem szükséges közbenső