Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. 505. §-ának második bekezdése szerint az ítéletnek az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítására vonatkozó mulasz­tása az e tárgyban hozandó külön végzéssel pótolható, a beszá­mítás hallgatag mellőzése, avagy az ezen kérdésre vonatkozó indokok tüzetes kifejtésének hiánya, félreértésre adhat alkalmat s az erre vonatkozó perorvoslat esetében megnehezítheti a felül­vizsgálat alapos foganatosítását. A Btk. 94. §-ának utolsó tétele, valamint a Bp. fentebb már említett 537. §-ának utolsó bekezdése, továbbá az előzetes letar­tóztatás és vizsgálati fogság beszámítandó s illetve beszámítható időtartamát illetően foglal magában köteles jogszabályt, amennyi­ben a Btk. 94. §-a szerint a büntetésből nem szabad többet ki­töltöttnek nyilvánítani, mint amennyit az előzetes letartóztatás és •vizsgálati fogság tartama kitesz, a Bp. 537. §-ának utolsó bekez­dése szerint pedig a járásbírósági eljárásban az előzetes letartóz­tatás teljes tartama mindig levonandó a büntetésből. Az ezen tiltó s dletve parancsoló rendelkezéssel ellenkező bírói határozat tehát szintén alapul szolgálhat a Bp. 385. §-a 2. pontjában meg­határozott anyagi semmisségi ok megállapítására, következésképen az e címen használt semmisségi panaszt sem lehet kizártnak tekinteni, az ügy érdemének felülvizsgálata keretébe tartozván annak az eldöntése, hogy csakugyan fennforög-e a panaszlott tör­vénysértés, vagy sem. Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása körül leggyakrabban felmerülő vitás kérdésekre vonatkozó fen­tebbi törvényhelyek mellett meg kell még említeni a kir. Kúria 4. számú teljesülési határozatát is, mely arra nézve foglal magá­ban irányadó szabályt, hogy a súlyosabb jellegű szabadságvesz­tés büntetés esetében az előzetes letartóztatás és vizsgálati fog­ság arányos beszámításának van helye, arra nézve azonban, hogy ilyen esetekben milyen arány vétessék alapul, ez a teljes ülési határozat s egyéb törvényes intézkedés sem ad útmutatást, mihez képest ahhoz sem fér kétely, hogy magának a beszámítandó idő­tartamnak meghatározása a bíróság szabad belátására van bízva. Mindezekből nyilvánvaló tehát, hogy a jogerős ítélet meg­hozatala előtt kiállott fogvatartás beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján van helye semmisségi panasznak, kivéve e perorvoslal köréből a kir. tör­ványszék hatáskörébe tartozó ügyekben a kiállott előzetes letar­tóztatás és vizsgálati fogság beszámított időtartamának mértékét, mely miatt a fentebb kifejlett oknál fogva semmisségi panasszal élni nem lehet. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1921 április hó II. napján tartott ülésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom