Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi l)öntvénytár. 47 A panasz alapos. Az uzsorabíróság ugyanis azért mentette fel vádlottat, mert nézete szerint az arany nem ((közszükségleti cikk» és ennélfogva a vádbeli vétségnek egyik lényeges alkotó eleme hiányzik. Az uzsorabíróság jogi álláspontja anyagjogilag merőben téves, ítélete pedig perjogilag hiányos. Midőn ugyanis a kir. ügyészség vádjával szemben csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy «az arany nem közszükségleti cikk)), indokolási kötelességének nem lett eleget. A Bp. 328. §. első bekezdése ugyanis kötelességévé teszi az ítélőbírónak azt, hogy felsorolja azokat az okokat, melyek a jogi kérdésnek eldöntésénél irányadók voltak. Az uzsorabíróság azonban ezt elmulasztotta s a jogi okok felsorolása helyett egyszerűen a váddal szemben negatív kijelentést tett, aminek semmi meggyőző jellege s értelme nincs. Anyagjogi szempontból pedig helytelen és téves az uzsorabíróság áHáspontja, mert abból az következik, hogy az 1920. évi XV. tc. csak az egyesek életszükségleteit védi, de az államét nem; holott, ha az állam érdekeit a törvény alapján, védelemben nem részesíti a bíróság, közvetve az egyesektől is megvonja a védelmet, mert az, ami az állam érdeke, kivétel nélkül az -egyesek érdeke is, mert az állam nem egy elvont fogalom, hanem az egyeseknek a legkülönbözőbb érdekek révén való összefoglalása és rendszeres, organikus egysége. Az uzsorabíróság álláspontjának az volna a logikai következménye, hogy az államnak vannak oly életérdekei, melyeket a büntetőtörvények védelem nélkül hagynak, de megvédik azt az egyeseknél. Égyetlen egy ilyen kollektív, állami érdek volt eddigelé, mely teljesen büntetőjogi védelem nélkül maradt: az állam becsülete, ezt a legizlátiv hiányt azonban már legújabban pótolta az 1921:111. tc. 7. §-a, mely az állam ellen elkövetett becsületsértést a magánosok ellen elkövetett becsületsértésnél fokozottabb védelemben részesíti. Ez az egyedüli helyes legizlátiv álláspont, ez felel meg a törvényalkotás logikájának s a Btk. rendszerének is. A Blk. különös részének L, II., III., IV. fejezete, s az 1914 : XL tc. s a kódex egész rendszere kétségtelenül bizonyítja, hogy midőn a bűncselekmény az állam, az állam egyes intézményei és szervei ellen irányul, a Btk. vagy sokkal súlyosabban torolja azt meg, mintha ugyanazt a cselekményt magánosok ellen követik el, vagy oly érdekeket is védelemben részesít, tehát a büntetőjogilag védett érdekek kategóriájába sorol, melyek egyáltalában nem esnek büntetés alá, ha magánosok ellen követik el azokat, aminek törvényhozási indoka kétségtelenül abban van, hogy az államnak, a