Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytől 18. A közszükségleti cikk mind alanyilag, mind tárgyilag relatív és változó fogalom; egyetlen abszolut ismérve az, azok a cikkek, melyek kizárólag fényűzési igények és ily szükségek kielégítésére szolgálnak, sohasem közszükségleti cikkek. A ((közszükségleti alatt nem csupán az egyes embereknek, de az államnak szükségletét is kell érteni. Az arany: közszükségleti cikk. (Kúria 1921 ápr. 12. B II. 518/1921. sz.) A kir. Kúria: Az elsőbíróság ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisíti. II. Sámuel vádlottat ama cselekménye miatt, hogy Budapesten 1920 október 27-én 2450 gramm beolvasztott aranynak — tehát olyan közszükségleti cikknek, amelynek forgalmát a minisztérium rendelkezései korlátozzák és az országból való kivitelét tiltják — külföldre való kicsempészését megkezdette, de be nem végezhette, bűnösnek mondja ki az 1920: XV. tc. 1. §-ának 6. pontjába ütköző árdrágító visszaélés (árúcsempészet vétségének a Btk. 65. §-a szerinti kísérletében és ezért a most idézett szakasz második bekezdése, a Btk. 66. §-a, úgyszintén az 1920: XXVI. tc. 7. §-a alapján három hónapi fogházra, mint fő'- és 50,000 K pénz-, mint mellékbüntetésre, nemkülönben három évi hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának hasontartamú felfüggesztésére ítéli; a lefoglalt 2450 gramm aranyat a Btk. 61. §-á alapján elkobozza, vádlottat az 1920. évi XXVI. tc. 7. §-a alapján, mint külföldit az országból kiutasítja, a visszatéréstől örökre eltiltja és a Bp. 40. §-a alapján arra kötelezi, hogy az eddig felmerüli 24 K, úgyszintén a jövőben felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megfizesse. A pénzbüntetés 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével a budapesti kir. ügyészségnél fizetendő és behajthatatlanság esetén a Btk. 53. §-a értelmében, 20 K-ánként egy napi fogházzal helyettesítendő, ennek a fogházbüntetésnek tartama azonban az 1920. évi XV. tc. 5. $-a második bekezdésének rendelkezése szerint egy évet nem haladhat túl. indokok: Az elsőbíróság ítélete ellen a kir. ügyész az 5950/1920. M. E. sz. rendelet 19. §-ának 2. pontjára'való hivatkozással a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján, a vádlott felmentése miatt, a bűnösség megállapítása végett semmisségi panaszt jelentett be.