Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büníetőjogt Döntvénytár. tan, erőszakos egyértelműséggel és félreérthetetlen durvasággal a tanácsköztársaság közegeiként viselkedtek, annak uralmi lényéből származtatták bitorolt hatalmukat s annak a jogrendet megszüntető erőszakos alakulatnak akaratát képviselték és valósították meg. Cselekményükben, maguktartásában a színlelésnek nyoma sincs, annyival kevésbé, mert hiszen ők a magyar alkotmányos közhivatalnoki minőség színlelése helyeit inkább mindenült és mindenkor arra törekedtek, hogy azt kiirtsák, sőt annak még az emlékét is elfelejtessék. Ami pedig az ő durva hatalmaskodásuk szenvedő alanyait, a sértetteket illeti, azoknak sem volt halvány kétségök sem a lekintelben, kikkel van dolguk, kik veszélyeztetik életöket, tesli épségöket, személyes szabadságukat, kik dúlnak javaikban, kik azok, akik a jogrend helyeit a durva önkényuralmat, az alkotmány helyett a proletárdiktatúrát hozlák be az ország és polgárai romlására. A sértettek nem is állítják, hogy ők az illetőket magyar közhivatalnokoknak hitték, vagy hogy azok valamit is tettek volna ilynemű hit felkeltésére. A sértettek mindenkor jól tudták, hogy rajtuk • nem a magyar alkotmányos rend közhivatalnoka önkénykedik, hanem a forradalmi erőszak által felvetett hatalombitorlók. A sértettek tűrése, tevése és elhagyása egyáltalában nem a színlelés eredménye, hanem a minden vonásában ismert ellenállhatatlan forradalmi kényszer következménye. A cselekvő és szenvedő alanyok helyzetét a színlelés és megtévesztés tehát nem színezi. Itt nem volt színleléssel tévesztő és nem vólt félrevezetett megtévesztett. Mindezeknél fogva a vádlottak és hasonló működésű társaik zsarolási cselekményeit a közhivatalnoki minőség színlelése címén bűntetté minősíteni nem lehet. Fölvetődik azonban ezzel a megállapítással szemben az az állítás, hogy ha a vádlottak és társaik nem színlelték, hát bitorolták a közhivatalnoki minőséget. Minthogy pedig a bitorlás még több, mint a színlelés, ennélfogva a többen a kevesebb is benne van s így a Btk. 353. §-ának 2. pontja az adott esetben mégis alkalmazható. Ezzel szemben a valóság az, hogy a bitorlás és közhivatalnoki minőség színlelése nem hozható egymással olyan viszonyba, mintha azok egy fogalomnak különböző fokozatai volnának; mert más a bitorlás és más a színlelés. A bitorlás a többféle eszközzel megszerezhető hatalomnak tényleges birtoklása, gyakorlása. A közhivatalnoki minőség színlelése pedig épúgy, mint az erőszak és a fenyegetés eszköze a hatalom megszerzésének.