Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

fíünlelőjogi Döntvénylár. 39 ha az erőszak vagy fenyegetéssel való kényszerítés a szándék által is felölelt jogtalan vagyoni haszon célzatával, tehát a Btk. által védett vagyonjogok sérelmével járna ; mert enélkül a bűncselekmény meg nem állapítható. A törvényes fogalommeghatározás leglényegesebb elemeinek e kiemelése azért szükséges, mert a proletárdiktatúra sok szerve, közege alkalmatlankodott az embereknél parancsokkal, utasításokkal, amelyek által azonban a sértettek vagyonjogai fenyegetve nem voltak, s nem is sértettek meg. Az ily eseteknek a bűnösségből való kirekesztése tehát célszerű tájékoztatásnak látszik. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1921. évi március hó 18. napján tartott ülésében. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1921. évi március hó 18. napján hozott ezen 6. számú büntető döntvénye az 1921. évi március hó 30. napján tartott ülésén hitelesíttetett. * ¥ — A Kúria jogegységi tanácsának 5. számú büntetó döntvényét a BDlár XI. kötetében 13. sorszám alatt közölték. 17. A m. ki?-. Kúria jogegységi tanácsának 7. számú büntető döntvénye. «Az úgynevezett tanácsköztársaság közegei által a proletárdiktatúra idejében a tanácsköztársaság uralmi tényéből származtatott hatalmi körükben véghezvitt zsarolásokat a Btk. 353. íjának 2 pontja szerint kell-e minősíteni?)) (E határozat alapjául szolgált egyrészről a sátoraljaújhelyi kir. törvényszéknek B. 245,1920., a budapesti kir. büntetőtörvényszéknek B. 3209/1920., a kecskeméti kir. törvényszéknek B. 2705/1919. és 2771/1919. sz., másrészről a budapesti kir. büntetőtörvényszéknek 8850/1919 és az egri kir. törvényszéknek B. 93/1920. számú ítélete.) Határozat: Az úgynevezett tanácsköztársaság közegei által a proletárdiktatúra idejében a tanácsköztársaság uralmi lényéből származtatott hatalmi körükben véghezvitt zsarolásokat a Btk. 333. §-ának 2. pontja szerint nem lehet minősíteni.