Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

4(1 Uünielójogi Döntvénytár. Indokok: Az elvi döntés alapjául a fent felsorolt jogerős kir. törvényszéki ítéletekkel elintézett következő esetek szolgálnak : 1. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék B. 245/1920. sz. jogerős ítéletével a vádlottak ellen a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségét megállapította azért, mert mint vörösőrök hatósági jogkört bitorolva éjfél után 2 órakor a sértett lakásán fegyveresen megjelentek, ott a tanácsköztársaság szervei és közegeinek jogtalan vagyoni haszna céljából, éjnek idején védtelen magánlakásban fegyveresen való megjelenésükben és ellentmondást nem tűrő maguktartásában megnyilvánult erőszakkal a sértettet arra kényszerítettéfc, mikép tűrje, hogy nála házkutatást tartsanak és az így talált jelentékeny értékű ruhaneműt elvigyék, ami meg is történt. A cselekmények a Btk. 353. §-ának 2. p. szerint való minősítését a kir. törvényszék azért mellőzte, «mert e minősítésre nincs bizonyíték, vagyis mert nincs igazolva, hogy a vádlottak a közhivatalnoki minőség színlelésével jelentek volna meg a sértettnél)). 2. A budapesti kir. büntetőtörvényszék B. 3209 1920. sz. jogerős ítéletével a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségében azért mondta ki bűnösnek a munkás- és katonatanács igazságügyi vezetője minőségben működött vádlottat, mert az egy nála megjelent hitelező számlájára a sértetteknek szóló és azonnali fizetést parancsoló felhívást írt rá s ebben és az akkor uralkodott általános megfélemlítésben oly fenyegetés rejlett, amely az egyik feltalált sértettet 350 korona azonnal való kifizetésére kényszerítene. A Btk. 353. §-a szerinti bűntettet a kir. ügyészség vádjával szemben a kir. törvényszék nem állapította meg, «mert a vádlott gyilkossággal stb. (353. §. 1. p.) nem fenyegetőzött; továbbá mert a vádlott a bűncselekményt nem egy törvényszerű és jogszerű közhivatalnoki minőség színlelésével, hanem egy nem törvényszerűen létesített hivatali állásnak bitorlásában követte el, amely körülmény a kir. törvényszék indokolása szerint nem a Btk. 353. §-ának 2. pontjában meghatározott minősítésre, hanem a 4039/1919. M. E. sz. rendelet 1. §. 1. pontjában megjelölt illetékességre nyújt alapot». 3. A kecskeméti kir. törvényszék B. 2705. 1919—4. sz. jogerős ítéletével három vádlottat ítélt el a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségeért, mert az egyik mint a vörös hadsereg lóavató-bizotlságának elnöke, a sértett ellen alkalmazott azzal a kényszerítő fenyegetéssel, hogy ha nem enged, karhatalmat alkalmaz ellene, a sértettől egy sorozásmentes lovat vett el katonai célra; mert a másik vádlott fegyveres vörösőr kísére-