Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

liünietőjogt Döntvéngtái 6ll rozásig megérlelle s tettben megvalósította, abban őt helyzetéből folyó lelki háborúságok nem ingerelték. A vádlott tette végül, ahogy azt az esküdtek által valónak veit, s a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás megállapítja, maga a legteljesebb bizonyítéka a lassan érlelődő, megfontolt, mindenről gondoskodó, akadályt elhárító, eszközöket szerző, alkalmat leső s szinte rideg tevésre sarkalló szándéknak. A vádlott ugyanis, amint az ölés eszméje benne megszületett, azonnal egész tervet sző, amely az ő társadalmi helyzetében és műveltsége mellett igazán át és végig gondolt kerek logikailag teljes egész. Terve útjában van az elhalliTak vele lakó s a más nőtől származott két gyermeke, a fiatalkorú K. István és K. Mária, tehát a kamaszkorban levő fiút ágyába csalja, nemi közösülésre tanítja, s így veszi rá, hogy legyen tettestársa apja megölésében, ami nem szükséges és nem számottevő reális segítség, de mint akadályelhárítás, a vádlott tervszövőképességének olyan fokára mutat, amely nem válogat az eszközökben. Erre mutat az is, hogy a tíz éves gyermekleányt a vádlott viszont ráveszi, hogy a rablógyilkosság színlelésének szintén a vádlott által kitervelt játékában résztvesz, s utóbb a vádlott érdekében hamis vádat követ el. Ezek mellett a vádlott az apja ellen megnyert fiút lassan, de folyton erősíti elhatározásában és beavatja az előkészítés, a kivilel és a gondos védekezés tervének minden részletébe, (iondja van rá, hogy megfelelő eszköz, megfelelő helyen legyen, s lesi, megtalálja az öléshez a kellő alkalmat akkor, amikor az elhalt a tanyás gazdájánál bort fejt, mert ő ilyenkor italos szokott lenni, korán lefekszik és mélyen elalszik. Az ölés kivitele pedig rideg pontossággal történik a megbeszélt terv szerint, amelytől a nyugodtlelkű vádlott nem is tért el A vádlott sötétben \es\- mikor mutatja az alvó lélekzetvétele a mély alvást, s akkor erélyesen cselekszik, s aztán nyomban végrehajtja a védekezés kieszelt tervét a szomszédságot egyelőre megtévesztő eredménnyel. A vádlott egyénisége, helyzete, tette, egybevetve és összhatásában a Kúriában azt a meggyőződést érlelte meg, hogy a vádlóit az ölés szándékát higgadtan, nyugodtan előre megfontolta. A szándéknak ezt az előre történt megfontolását nem zárja ki. sőt lényegesen nem is befolyásolja a védelem által vitatott az a körülmény, hogy a vádlott az elhalt állal eléggé ki nem elégített nemi kívánság hatása alalt cselekedett, hogy az elhalttól megmeneküljön, mert az ok és az elérni akart cél erkölcstelensége az előre megfontolás lelki folyamatát nem zárja ki, sőt az eszközökben nem válogató erkölcstelenség a lelki ridegséget <esak' erősíti. Minthogy ezek szerint az esküdtek jogi határozata s az ezen