Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

1G Büntetőjogi Döntvénytár. tett a büntetés kimérésénél, hogy a vádlott anyósát ölte meg. (Kúria 1918 nov. 26. B. I. 5592/1918. sz.) A Kúria: A közvédő ésH. J.-né vádlott semmisségi panaszának a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára vonatkozó részét visszautasítja, egyébként a semmisségi panaszokat elutasítja. indokok: Az ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasszal élt: 1. a főügyész a Bp. 385. §-ának *• b) pontja alapján azért, mert a vádlottak cselekménye tévesen szándékos emberölés és nem gyilkosság bűntettének minősíttetett. 2. M. L.-né és B. I.-né vádlott csatlakozása mellett a különvédő a Bp. 385. §-a 1. a) és a 3. pontja alapján azért, mert a vádlottak cselekménye és a sértettek halála között nincs oki összefüggés,, a szándékos emberölés tehát ellenük jogilag meg nem állapítható, továbbá, minthogy H. J.-né bűnrészessége megállapíttatott, ki van zárva a ((hamis» tanúzásra való rábírás; végül mert a vádlottak javára a Btk. 92. £-a tévesen nem alkalmaztatott; 3. H. J.-né vádlott csatlakozásával a közvédő a Bp. 385. §-ának 1. a) és 3. pontjára való hivatkozással a bűnösség megállapítása és a Btk. 92. S-ának nem alkalmazása miatt. I. H. J.-né vádlottra nézve a bűnösségre vonatkozó panasznak jogi oka közelebbről meg nem jelöltetett. Ilyenre a vádlottnak vádbeli tettet részben beismerő, részben tagadó védekezéséből sem lehet következtetni. A panasz e részét tehát, mint a semmisségi ok megjelölése nélkül használtat, a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. A többi panasz alaptalan, azért azokat a Bpn. 36. §-ának 1. bekezdése értelmében el kellett utasítani. Ugyanis: M. L.-né és B. I.-né vádlottakra vonatkozóan a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó az a tényállás van valónak elfogadva, hogy M. L.-né vádlott a rossz természetű, vele állandóan perlekedő anyósának a H. J.-né vádlott által az úgynevezett légykő alakjában beszerzett arzénmérget 1915 szept. 30-án beadta, amitől másnap meghalt. A vegyészi és orvosi vélemény alapján megállapított lény az is, hogy a halált a szervezetbe jutott sok méreg okozta. B. J.-né vádlott pedig, aki az előbbi vádlott nővére és vele abban az időben sűrűn együtt volt, 1916 január hó első felében M. M.-nak italba keverve szintén légykőnek nevezett arzénmérget kevert és adott be, amelytől az 1916 jan. 29-én szintén meghalt. Az elhalton a boncoló orvosok más betegség nyomát nem találták, viszont a vegyész-szakértő a hullarészekben — bár nem oly mértékben, mint M. M.-né hullarészeiben, —