Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

líüti tetőjogi Dpnlvénytár. 17 szinlén arzént talált. Ezen tény és a vádlottnak fent megjelölt cselekménye alapján az alsóbíróságok — támaszkodva az igazságügyi orvosi tanács véleményére is — valónak fogadták el azt, hogy a sértett halálát a vádlott állal neki beadott méreg okozta. E tényállás szerint a vádlottak cselekménye és a sértettek beállott halála között, az okozati összefüggést az alsóbíróságok helyesen állapították meg, mert a vádlottak az emberi élet kioltására alkalmas mérget kellő mennyiségben adták be az elhaltaknak azért, hogy őket életüktől megfosszák, s cselekményök a kivárt eredményt elő is idézte. E tettükkel a vádlottak a Btk. -279. §-ában meghatározott törvényes tényálladék minden alkotó elemét megvalósították, vagyis mindegyikök cselekménye a szándékuk által felölelt halálos eredményt idézte elő, s ennélfogva nem téves az elsőbíróságoknak az a jogi megállapítása, hogy a vádlottak szándékosan embert öltek. A hamis tanúzásra való reábírás bűntettének fennforgását és jogi megállapítását pedig nem zárja ki az a lény, hogy H. J.-né a szándékos emberölés bűnteltében való bűnsegédi bűnrészesként bűnösnek mondatott ki, — mert a vádlottak H. I.-né tanút a való tényállás szerint nem arra bíztatták, hogy H. J.-né bűnsegédi btínrészességét bizonyítsa, hanem pénz ígéretével arra akarták reábírni, mikép eskü alatt vallja azt, hogy M. M.-t és nejét H. J.-né maga elette meg, tehát azt a valótlan tényt akarták vele bizonyítani, hogy az ő bűncselekményüket H. J.-né követte ei úgy, hogy a tetlesi tevékenységet ő valósította meg. Ez pedig a való tényállás szerint tárgyilag is teljesen hamis tanúvallomás lelt volna. A vádlottak e cselekménye tehát a Htk. ±ií. §-ának jogi ismérveit teljesen kimeríti, azért bűnösségüknek megállapítása e bűntettre vonatkozóan is megfelel a törvénynek. Ami a vádlottak cselekményének minősítését illeti, a főügyész panaszát a Kúria alaposnak el n^m ismerhette s a cselekményt .gyilkosság bűntettének nem minősíthette. Való tény ugyanis, hogy M. L-né vádlott sokat tűri és szenvedett M. M.-né anyósától, aki igen rossz természetű, goromba, házsártos idős nő volt és aki régóta keserítette a vádlott életéi, de ellenséges magatartása kivált azóta vált a vádlottra nézve el\iselhetetlenné, mióta ennek férje hadbavonult, majd orosz fogságba került, s így nem volt, aki őt anyósával szemben megvédje. E hosszú idő óta tartó és utóbbi időben fokozódó lelki zaklalottság a nyugodt megfontolást, tervelésl, elhatározást kizárja, • mert a vádlott lelkére hatással bírt külső ingerek mind a megfontolást kirekesztő szenvedélyességét, elkeseredést kellelték fel a vádlottban, s így el kell fogadni az eset körülményeinek megfeRümetőjogi Döntvénytár. XIII. 2