Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár? 9 mert ehhez képest mellőzve az ítélőtáblának idevonatkozó indokait — az ítélőtábla, csakis ezen szempontból kiindulva — nem sértette meg a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését, vagy elvét, midőn a kért bizonyíték felvételét a Bp. 393. §-a 3. bekezdésének első pontja alapján megtagadta. Az ítélőtáblának idevonatkozó indokait a Kúria azért nem fogadhatta el, mert a Bp. 393. §-a i. bekezdése értelmében a védelemnek joga volt a fellebbviteli főtárgyaláson új bizonyítékra hivatkozni s így az ítélőtáblának törvényellenes az a kijelentése, hogy miután a védelem sem a törvényszéki főtárgyaláson, sem pedig az 1917 nov. 6-án már megtartott előző fellebbviteli főtárgyaláson nem kérte Sz. M.-nak tanúkénti kihallgatását, ennélfogva alapos a gyanú, hogy ezen új bizonyítékra való hivatkozás az ügy érdemleges eldöntésének a késleltetését célozza; másrészt pedig iratellenes az ítélőtáblának az a kijelentése, hogy nincs adat arra, hogy éppen Sz. M. volt az a hadifogoly, ki az árpát eltulajdonította és a vádlotthoz vitte, mert a törvényszék tényként állapította meg azt,' hogy a kérdéses négy és fél zsák árpát Sz. M. szerb hadifogoly vitte el a vádlotthoz s ezen tényállást az ítélőtábla magáévá tette. A semmisségi panaszoknak a Bp. 38o. §-a 1. a) és b) pontja alapján bejelentett része pedig azért nem bír alappal, mert az ítélőtábla a részéről valóknak elfogadott tények alapján, úgyszintén az ítéletében kifejteit és elfogadott jogi indokolásnál fogva helyesen és a büntetőtörvény rendelkezésének megsértése nélkül állapította meg, hogy vádlott a vagyoni haszon végett átvett négy és fél zsák árpáról a megszerzés idejében tudta, hogy azok mint Sz. N. sértett tulajdonai lopás büntette következtében jutottak a sértett félnél szolgálatban álló Sz. M. szerb hadifogoly kezéhez s mert ezekre való tekintettel az ítélőtábla nem tévedett abban, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát megállapítja, sem pedig abban, hogy azt a büntetőtörvény melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. Nem volt figyelembe vehető a védelemnek az az érvelése, hogy a sértett félhez szolgálatra beosztott szerb hadifogoly nem lévén, a sértett cselédje, az általa elkövetett lopás nem minősül a Btk. 336. §-a 7. pontja szerint büntette s így a vádlott által elkövetett cselekmény az egyszerű lopásra való tekintettel csak mint orgazdaság vétsége jöhetne figyelembe, — nem volt pedig elfogadható ez az érvelés azért, mert a Btk. 336. §-a 7. pontjában meghatározott szolgálati viszonyban elkövetett lopásnak a köteles szolgálati hűség megszegésén kívül az az alapja, hogy a szolgálati viszonyból eredt állandó együttlét folytán nehezebb a magánvédelem, másrészt pedig az is kétségtelen, hogy a felhívott