Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

fíüntetőjogi Döntvénytár. 93 (Kúria 1920 február 28. B í. 290 1920. sz.) A kir. Kúria: A székesfehérvári törvényszék, mint rögtöniiélő bíróság a több emberen elkövetett szándékos emberölés büntetlenek kísérletével vádolt és fogva lévő F. János és társai bűnügyében 72/1920. szám alatt hozott és nyomban jogerőre emelkedett végzésével megsértette a törvényt azáltal, hogy a kétségtelenül a rögtönítélő bíróság hatáskörébe tartozó, vádbeli bűncselekményre nézve a saját hatáskörét leszállította és az ügyet a rendes bíróság elé utalta azért, mert szerinte a szándékos emberölés bűnlettének kísérlete és a bűnrészessége nem tartozik a röiitönítélő bíróság hatáskörébe. E határozat a felekre nézve nem bír hatállyal. Indokol;: Az államügyész F. János, mint tettes, továbbá kél társa, mint bűnsegéd ellen vádat emelt azért, mert a statáriális rendelet kihirdetése után a nemzeti hadsereg három tagjára F. János tettes emberi élet kioltására alkalmas fegyverből többször rálőtt, társai pedig támadásra készen támogatták őt. A három katona megsebesült, de haláluk nem következelt he. A törvényszék, mini rögtönítélő bíróság jogerős végzésével a saját hatáskörét leszállította, a bűnügyet a rendes büntetőbíróság hatáskörébe utalta azért, mert nézete szerint a vádbeli bűncselekmény befejezeti alakjában feltétlenül a rögtönílélő bíróság elé tartoznék ugyan, de kísérleti és bűnrészességi formájában a rendes bíróság elé tartozik mivel a statáriális rendelet a kísérletről és a btínrészességről kifejezetten nem szól. Ez a rendelet pedig tekintettel az alkalmazandó legsúlyosabb büntetési nemre : a halálbüntetésre a legszorosabban magyarázandó. A törvényszék ezen jogi álláspontja és a líozzáfüződő érvelés teljesen téves, sérti a törvényi, az ennek alapján kiadóit rendeletet és ellentmond az állandó bírói gyakorlatnak. A hatásköröket megállapító törvények helyes magyarázatának állandó szabálya ugyanis az, hogy a hatásköri kijelölő törvényrendelkezés a bűncselekményeket csak törvényes megnevezésűk szerint sorolja elő; s általában nem tesz különbséget azoknak elkövetési fokozatai közölt, minek következtében ezen elkövetési fokozatok mindegyike egy és Ugyanabba a bírói hatáskörbe tartozik, hacsak egy külön törvényes rendelkezés az ellenkezőt nem írja elő, ami a jelen esetben nem történi; léhát a törvényszék felfogásának nincs jogi alapja, sőt a felfogás ellenkezője a Bp. S. §-ából is világosan kitűnik. Továbbá a jelen kérdésben irányadó törvények és rendeletek ide vonatkozó rendelkezései kellő figyelembevétel mellett a törvényszék törvénysértő határozatának azt a törvényértelmezését sem lámogalják. hogy az adott esetben a rögtönítélő bíróság csak