Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. a vádlóit üzletszerű tolvaj, akit kegyelemben részesíteni nem lehet; továbbá, mert az 1919 : XV. néptörvény nem bír kötelező erővel, ennek alapján tehát senkit kegyelemben, részesíteni nem szabad. A íélfolyamodás alaptalan. Az alsóbíróságok által valónak elfogadóit lény szerint ugyanis a vádlott büntetlen előéletű egyén, aki a szóbanforgó lopást sem megelőzően, sem követően bűntettet, vagy szándékos vétséget el nem követett, s így üzletszerű tolvajnak bíróilag nem tekinthető. Ezen mit sem változtat az a sértett által felhozott körülmény, hogy a vádlott a sértett kárára állítólag előbb is kövelett el lopásokat, mert a sértett maga elösmeri, hogy a vádlottat ezen állítólagos lopásaiért fel sem jelentette, tehát azok elkövetése bíróilag meg nem állapíttathatott. Ami pedig a felhívott, ú. n. néptörvény kötelező erejét és érvéin ét illeti, tény ugyan, hogy az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szóló 1920: I. tc. 9. £-a értelmében az ú. n. népköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései általánosságban érvénytelenek: de ugyané nemzetgyűlési törvény felhatalmazta a kormányt arra, hogy a fent említett rendelkezések egyes részeit hatályában fenntarthassa. E törvényes felhatalmazás következtében a kormány az 1920 március 14-ik napján kelt 2245 1920. M. E. számú rendeletének idevágó 1. §. II. fejezetében kijelentette, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1919 : XV. néptörvény — a vádlott cselekményét nem érintő korlátozásokkal — további rendelkezésig hatályban maradt. Ennek következtében tehát a kir. ítélőtábla a törvénynek és a törvényes rendeletnek megfelelően járt el, midőn a vádlott ellenében közkegyelem okából az elsőbírósági büntető ítélet hatályon kívül helyezésével a bűnvádi eljárást megszüntette. 3í>. A hatáskört megállapító törvényes rendelkezések a bűncselekményeket csupán törvényes megnevezésük szerint sorolják elő, azonban nem tesznek különbséget befejezett és megkísérelt bűncselekmény, továbbá tettesség és részesség között; ehhez képest a most említett elkövetési fokozatok mindegyike egy és ugyanabba a bírói hatáskörbe tartozik.