Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 37 hozással a Bp. 444. §-ára, az eljárás újrafelvételét szorgalmazta, ennek alapjául azt hozván fel, hogy a vádtanács előtti tárgyalá­son személyesen a fennforgott közlekedési nehézségek miatt, he­lyettese pedig hadbavonulása folytán nem jelenhetett meg, egy­úttal új bizonyítékokat ajánl annak igazolására, hogy a vád tárgyává tett sajtóközleményben foglalt, reá vonatkozó állítások valótlanok és hogy az ellene intézett támadás jogtalan. A kir. törvényszék 1917. évi B. VII. 1498/20. sz. a. hozott végzésével az újrafelvételi kérelemnek az ennek támogatására felhozott indokokból a Bp. 445. §-a alapján helyt adott és az iratokat az eljárás folytatása céljából a Bp. 569. §-a értelmében a vádtanácshoz tette át. Ez a rendelkezés a bűnvádi perrendtartás szabályaiba üt­közik. A magánvádló a Bp. 445. §-a szerint az ott meghatározott feltételek fenntorgása esetében a jogerősen megszüntetett eljárás újra felvételének indítványozására jogosult ugyan, ámde ez a jogo­sultsága magánvádlói minőségének folyománya lévén, ezen mi­nőségének elvesztésével megszűnik. Minthogy pedig a magánvádló jogai a Bp. 49. §-a értelmé­ben lemondással megszűnnek és a lemondás nem vonható vissza, minthogy az idézett § 5. bekezdése szerint a lemondással egyenlő hatályú, ha a magánvádló oly tárgyalásra, melyre szabályszerűen megidézték, meg nem jelenik, illetőleg amennyiben képviselte­tésnek helye volna, magát nem képviselteti; minthogy a jelen esetben megállapíttatott, hogy W. Béla a vádtanács előtti tár­gyaláson szabályszerű idéztetése dacára személyesen nem jelent meg, sem magát arra jogosult helyettes által nem képviseltette, mihezképest úgy tekintetvén, mintha a vádat elejtette és a magán­vádról lemondott volna, a bűnvádi eljárás jogerősen megszün­tetietett; és minthogy végül a magánvádlói jogok megszűnésével a magánvádlói minőség is megszűnik, nyilvánvaló, hogy W. Béla az újrafelvétel indítványozásakor magánvádlói jogokat már nem gyakorolhatott és hogy az újrafelvétel az ő indítványára nem volt elrendelhető. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak fel­ismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. = V. ö. BDtár VI. 93. JEH.: A magánvádló, illetőleg a sértett elmara­dása miatt hozott megszüntető végzés ellen jogorvoslat kizárásával esak iga­zolásnak van helye: aki a tárgyalásról való elmaradása miatt a Bp. 539. §-a alapján hozott megszüntető végzés ellen igazolással élt, de ezt célzó kérelmé­vel jogerősen elutasíttatott, nem jogosult arra, hogy az ügy újrafelvételét szor­galmazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom