Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

14 Büntetőjogi Döntvénytár. titkolása céljából az első eladó és a közbeeső vevő kihagyásával az utóbbi vevő között létrejöttnek látszó jogügyletet tüntet föl. A vádlott a fellebbezésben most is azt vitatja, hogy ő az 1910 június 30-án kiállított Utasítás és" Tényállásfelvétel alapján ténykedett s idevonatkozólag legföllebb csak a keresztülvitelben ügyetlenkedett s így nem szándékosan sértette meg honpolgári kötelességét. A kir. tábla előtt ismeretes életviszonyok szerint az ingatlanok vétele után járó jogilletékek megrövidítésének általános jellegű módja épen az, hogy a rövid időközökben való eladások esetén az első eladó és a későbbi vevő, a közbeeső vevő kihagyásával, állítják ki az illetékezésre bemutatott okiratot. Ez a helyzet az eladó és vevőközönség közötti érintkezés közvetítésére s jogi tanácsokkal való ellátására hivatott dr. A. Samu ügyvéd előtt is tudott dolog lévén, a kir. tábla ebben a kedvező helyzetben látja a vádbeli cselekmény elkövetésének indiciumát. A vizsgálat adatai igazolják dr. A. Samunak azt az előadását, hogy neki megbízása volt G. Rudolf, M. Imre és I. Mária ügyfeleitől arra, hogy részükre ingatlanokat vásároljon. A vizsgalat adatai szerint a nevezettek vádlottól 40,598 K értékű ingatlanokat veitek meg a P. Sándor által eladott ingatlanokból. Ezek a tények tehát támogatják a vád álláspontját, hogy •dr. A. Samu a saját nevében és a saját részére P. Sándortól megvette az ingatlanokat s azokat, mint a sajátját rövid idő alatt nagyrészben tovább eladta. Ezzel szemben nincs elfogadható alapja dr. A. Samu ama védekezésének, hogy az 1910 jún. 16-án kötött ideiglenes adás-vevési szerződés felbontatott volna és hogy az 1910 június 30-án P. Sándor által aláírt ((Utasítás és Tényállásfelvétel)) képezné a vádlott és P. Sándor közötti jogviszony alapját. A kir. tábla ugyanis a jelzett (és honorárium-levélnek nevezett) okirat, valamint az ugyanazon napon kiállított ((Kölcsönös nyilatkozata tartalmából arra következtet, hogy dr. A. Samu épen ezekkel az okiratokkal akarta magát a bekövetkezhető jövedéki büntető eljárás rendén fedezni s az illetékeltitkolási szándékát ilyen úton kívánta végrehajtani . . . A kir. tábla mindezekre való figyelemmel a büntetés kiszabásának alapjául szolgáló illeték helyessége tekintetében sem találta helytállónak vádlott panaszát. Ezek alapján a kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét — a felhozott indokok elfogadásával is — helybenhagyandónak találta. VI. A vádlott utalt végül arra, hogy amennyiben bűnösnek mondatnék is ki — a cselekmény 1914 augusztus hava előtt követtetvén el — büntetése elengedendő.