Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Tartalommutató. xxxv 21. Az 1914 :XLI. to. 17. §-ában megállapított büntethetőséget kizáró ok csupán oly esetben fdrog fenn, ha a tényállítás vagy a kifejezés használata azon hatóság előtt történt, amely a felek között folyamatban lévő vitás ügy eldöntésére hivatott; de nem nyújt mentességet az idézett §-ban foglalt rendelkezés akkor, ha a tényállítás vagy a kifejezés használata oly hatóság előtt történt, amelynél a felek között vitás ügy nincs folyamatban 38 26. A büntetőtörvénynek az a rendelkezése, mely megállapítja, hogy valamely bűncselekmény miatt a bűnvádi eljárás csupán felhatalmazás alapján üldözhető és hogy a felhatalmazás megadására ki jogosult, anyagi természetű jogszabály ; ehhez képest oly esetben, midőn a bűncselekmény elkövetésétől az ítélethozásig terjedő időközben a büntetőtörvénynek ily tárgyú rendelkezése módosult, a Btk. 2. §-a értelmében azt az intézkedést kell alkalmazni, amely végeredményben a vádlottra nézve kedvezőbb. Felmentés azon az alapon, hogy az 1914: XLI. tc. 9. §-a 2. bekezdésének 6. pontja szerint a felhatalmazás megadására a sértettnek felettes hatósága a jogosult, ehhez képest a sértett részéről megadott felhatalmazás alapján törvényes vád nem emelhető, bár a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályban volt jogszabály (Btk. 270. §. 2. pontja) szerint maga a sértett is megadhatja a felhatalmazást _ „ 48 68. II. Az, akit állami nevelőintézet növendékei sorából az erre nézve fennálló szabályok alapján eltávolítottak, nem ügyfél az 1914: XLI. tc. 17. S-a értelmében akkor, mikor az intézet vezetősége ellen — eltávolíthatása miatt keletkezett bosszúból — oly tényeket állít, amelyek valóságuk esetében a vezetőség tagjai ellen a bűnvádi vagy a fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhattak volna ______ ______ 120 70. Rágalmazás vétsége esetében a vádlott a valóság bizonyítását legkésőbb a vádirat beadásától számított nyolc napon belül kérheti. Az e tárgyban később tett előterjesztést a bíróság figyelembe nem veheti (St. 53. S,. 1. bekezdés, 1914: XLI. tc. . §. 1. bekezdés). A Kúria a vádlottnak arra alapított semmisségi panaszát, hogy a valóságot bizonyítani képes, mint törvényben kizártat visszautasította _„„____124 71. Valamely állított tény valósága akkor van bebizonyítva, ha a tényállítás lényege beigazolást nyert: nem az a kellék, hogy az állításnak minden legkisebb részlete, árnyalata beigazoltas- i sék, elég, ha az állított és bebizonyított tény között egyensúly vagy legalább jelentőségbeli arány mutatkozik _ _ _ „ 125 73. Megsemmisítés a Bpn. 35. §-ának 1. bekezdése alapján, mikor a kir. törvényszék a valóság bizonyítása tárgyában tett indítványra nézve nem hozott határozatot ós — bár a valóság bizonyítására irányuló eljárást lefolytatta — nem intézett sem tény-, sem jogkérdést az esküdtekhez a valóság bizonyítottsága \ tárgyában, mihez képest elmaradt azoknak a tényeknek a megállapítása, melyektől a büntethetőséget kizáró, az 1914: XLI. tc. 16. S-ában meghatározott ok fennforgása függ _ _ ... 127 74. Oly esetben, midőn a bíróság a valóság bizonyítását elrendelte, a valóság bizonyítottságára nézve a főtárgyaláson felmerült adatokat oly módon kell az esküdtek döntése alá bocsátani, hogy az esküdtek a valóság tárgyában folyt bizonyítás anyaga felett határozhassanak. Megsemmisítés a Bpn. 35. §-ának 1. bekezdése alapján, mikor az esküdtek — a hozzájuk intézett kérc*