Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. tények alapján a Kúria dönti el, vájjon a vádlott a testi sértést szándékosan vagy gondatlanságból követte-e el. — ///. Gondatlanság megállapítása, mikor a vádlott a széket, amelyen a sértett állott, merő tréfából megrúgta, minek folytán a sértett a földre zuhant és egészségháborítást szenvedett. — IV. Az alsóbíróság részéről valónak elfogadott tények alapján a Kúria állapítja megy vájjon a vádlott a cselekmény elkövetése idejében ittasságból eredően öntudatlan állapotban volt-e. (Kúria 1918 márc. 20. B I. 6722/1917. sz.) A kir. Kúria: A kir. főügyésznek a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjára alapított semmisségi panaszát visszautasítja, a különvédőnek a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszát pedig elutasítja. Ellenben a különvédő által a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján érvényesített semmisségi panasz alaposnak találtatván, mindkét alsófokú bíróság ítéletének a bűncselekmény minősítését és azzal kapcsolatosan a vádlott büntetését tárgyazó részét a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában foglalt anyagi semmisségi okból a Bpn. 33. §-ának 1. bekezdése értelmében megsemmisíti és a vádlott bűncselekményét, mellőzve annak megjelöléséből a sértett testének szándékos bántalmazására vonatkozó részt, a Btk. 310. §-ában meghatározott s annak 1. bekezdése szerint minősülő gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének minősíti . . . Indokok: A másodbíróság ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be: 1. a különvédő csatlakozásával a kir. főügyész a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjára való hivatkozással azért, mert a kir. tábla a vádbeli cselekményt nem a Btk. 310. §-ának 1. bekezdése szerinti gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének minősítette és 2. a különvédő még a Bp. 385. §-ának 4. c) pontja alapján is azért, mert a vádlottnak a teljes részegség okozta beszámíthatatlansága állapíttatott meg. A kir. főügyésznek a Bp. 385. § ának 1. b) pontjára alapított semmisségi panaszát, mint törvényben kizártat, a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert a kir. ügyész az elsőbíróság ítéletében megnyugodván, a kir. tőügyésznek az egyébként is enyhébb másodbírósági ítélet elleni további perorvoslatát a vádlott javára a közvádlói jogok egységességénél és oszthatatlanságánál fogva a Bp. 387. §-a kizárja.