Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)
Büntetőjogi Döntvénytár. 97 okokat kiterjesztette akként, hogy a 12. §-ának 2. bekezdése alá eső ügyekben azon az alapon is semmisségi panasznak van helye, «hogy a kir. törvényszék ténymegállapítása az iratok tartalmával ellentétben áll, vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt». A szóbanforgó rendelet 18. §-a kimondja egyúttal, hogy az életbelépésének napján már folyamatban levő ügyekben a meghozott határozatok ellen irányuló perorvoslatokra, valamint az ily perorvoslatok esetleges felíüggesztő hatályára nézve szintén a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazói és az ily ügyekben a meghozott ítélet ellen irányuló semmisségi panaszt az a íél, aki a semmisségi panaszt használta, a jelen rendelet rendelkezései értelmében módosíthatja vagy kiegészítheti. Ezekből és a rendelet logikai rendszeréből kétségtelen, hogy az új 1917. évi Gybp. 18. §-a nem a már előbb is igénybe vehető semmisségi okok alapján bejelentett semmisségi panaszának módosítása vagy kiegészítése végett rendelte el az erre jogosult félnek nyilatkozattételre való felhívását, hanem csakis a rendelet 13. §. 1. pontjában meghatározott új semmisségi okra vonatkozóan, amely ok a hatályát vesztett Gybp. szerint semmisségi panasz tárgyául nem szolgálhatott. Következik ebből, hogy azokat a semmisségi okokat, amelyeket a hatályát vesztett Gybp. is ismert, a Gybp. 2. §-ában és a Bp. 388. §-ában tüzetesen meghatározott időpontban kell bejelenteni s azok utólag az 1917. évi Gybp. 18. §-a alapján nem jelenthetők be. Ezek szerint tehát az A. vádlott érdekében a büntetés enyhítése végett már a hatályát vesztett Gybp. 18. §-ának 2. bekezdése alapján igénybe vehető volt, de elmulasztott panasz az 1917. évi Gybp. 13. §-ának 3. pontja alapján elkésetten jelentetett be. Egyébként a panaszok alaptalanok és ennek folytán a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítandók voltak . . . 56. /. Oly esetben, midőn a kir. ügyészség az elsőbíróság ítélete ellen nem élt perorvoslattal, a főügyész a másodbíróság enyhébb ítélete ellen a vádlott javára sem élhet perorvoslattal. Ez a közvádlói jogok egységéből és oszthatatlanságából következik. — //. Az alsóbíróság részéről valónak elfogadott Büntetőjogi Döntvénytár. XII. 7