Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89! iára besorozott alkalmas ló helyett arra teljesen hasznavehetetlen lovat akart átadni, a fegyveres erő érdekét közvetlenül veszélyeztette. (Kúria 1918 febr. 19. B III. 5483/1917. sz.) A kir. Kúria: A kir. törvényszék ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíti és H. vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 355. §-ába ütköző, az 1915 : XIX. tc. 11. §-a szerint minősülő és büntetendő sikkasztás bűntettében, amelyet azáltal követett el, hogy általa a katonai kincstár tulajdonába átengedett két ló egyikét megtartva, ahelyett az 1916 máj. 20-án kibocsátott behívás folytán történt átadáskor egyhavi vakságban szenvedő, jóval silányabb s ekként csekélyebb értékű lovat vezetett elő s ezt adta át; ezért, miután ennek folytán a fegyveres erő érdekének közvetlen veszélyeztetése állott elő, őt az 1915 : XIX. tc. 11. és 13. §-a alapján a Btk. 91. §-a alkalmazásával hathavi börtönre mint fő- és háromévi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítéli el. Indokok: A kir. törvényszék ítélete ellen a közvádló jelentett be semmisségi panaszt a Gybp. 13. §-ának 1. pontja alapján azért, mert a törvényszék ténymegállapítása az iratok tartalmával ellentétben áll és helytelen ténybeli következtetéssel történt. Továbbá a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a kir. törvényszék tévedett, mikor a vád alapjául szolgáló tettet nem állapította meg Olyannak, mely bűncselekmény tényálladékát kimeríti. A panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított része alapos. A kir. törvényszék ugyanis azért mentette fel a vádlottat a Bp. 326. §. 2., helyesen azonban annak 1. pontja értelmében, mert a valókul elfogadott tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott terhére megállapított tett nem meríti ki bűncselekmény tényálladékát. Ez az álláspont téves. Tényként ugyanis az van megállapítva, hogy a vádlott 1914. év őszén két lovat adott el a katonai kincstárnak 800 K-ért és a lovak, bár a megállapított érték vádlottnak kifizettetett, a vádlott birtokában hagyattak az 1912 : LXIX. tc. rendelkezései értelmében azzal a kötelezettséggel, hogy a behíváskor köteles azokat a vádlott a megjelölt helyre elővezetni vagy elővezettetni. Tény az is, hogy a katonai hatóság 1916 máj. 20-án, tehát Mború idején a vádlottat is felhívta a lovak átadására. E felhívásra azonban a vádlott az állam tulajdonába átengedett lovak