Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Bünlelőjogi Döntvénytár. kir. törvényszék nyílván olyanoknak tekintette, amelyek a szö­késben létre a maga objektív valóságában is következtetést en­gednek. A tudat kérdésének igenlegés megoldását a kir. törvényszék arra alapítja, hogy a vádlott tanyája, melyet a hadifoglyok fel­kerestek, munkájuk helyétől mintegy két kilométernyire és M. községtől ds» távol van, egyedül áll és hogy a hadifoglyok itt délutántól reggelig tartózkodtak. A kir. törvényszék nézete sze­rint ezeknek a tényeknek a vádlott előtt a szökésben létet nyil­vánvalóvá kellett tenniök, mert neki mint volt katonának tudo­mással kellett bírnia arról, hogy a hadifoglyok nagyobb távol­ságra és egész éjjeli tartózkodásra a munkájuk helyétől csakis szökés útján távozhattak el. Ámde a munkahelytől való távolság és az éjen át való ki­maradás az adott esetben még arra sem enged megnyugtató kö­vetkeztetést, hogy az illető foglyok szökésben voltak. Az 1913 : XLIIÍ. tc. által hazánk törvényei közé iktatott 4907. évi IV. hágai egyezményhez tartozó mellékletnek (Szabály­zat a szárazíöldi háború törvényeiről és szokásairól) 8. cikke ér­telmében a hadifoglyok a fölöltük hatalmat gyakorló állam had­seregében hatályban levő törvényeknek, szabályzatoknak és ren­deleteknek vannak alávetve. Minthogy a jelen ügyben orosz hadifoglyokról van szó, az említett egyezmény, amelyet Oroszország megerősített (l. a m. kir. minisztériumnak o3oV1913. M. E. számú rendeletét az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezéséről szóló -1913: XLIII. tc. tárgyában, Budapesti Közlöny 1913 november 30-iki 276. sz. 5. 1.), figye­lembe jön. A nálunk irányadó katonai büntetőjogi szabályok szerint kü­lönböztetni kell szökés és önkényű eltávozás között (v. ö. kat. Blk. 183. és 212. §-ai), amelyek közül az előbbinek lényeges fogalmi jegye a szolgálati kötelezettség alól magát mindenkorra való ki­vonásnak a szándéka. Ehhez képest a hadifogoly, aki a helyei, hová internálva van, önkényesen elhagyja, szökevénynek csak akkor tekinthető, ha azzal a szándékkal távozik, hogy magát az ellenséges kormány hatalma alól végleg kivonja (v. ö. az emlí­tett szabályzat 4. és 8. cikkével), míg akkor, ha éjen át vagy tovább is engedély nélkül marad ugyan a számára kijelölt tar­tózkodási helytől távol, de nem a fentebb kiemelt l szándékkal: csupán önkényű eltávozás terheli (v. ö. kat. Btk. 212. §.). Hogy a szökés miatt a hadifogoly csak fegyelmileg fenyíthető (j. az em­lített szabályzat 8. cikkének 2. bekezdését), a szökés fogalma szemponijából közömbös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom