Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 75 elfogadott tényekből a kir. Kúria is azt a következtetést vonja le, hogy a vádlott a sértettet nem abból a célból ölte meg, hogy annak értékeit elvehesse, amire már azért sem lett volna szüksége, mert mint házicselédnek alkalma lehetett a lopásnak emberölés nélküli elkövetésére is, de a lopási szándék benne már csak a sértett megölése után keletkezett és hajtatott végre, hiányzik tehát a Btk. 344. §-ának egyik lényeges tényálladéki eleme. Nem tévedett eszerint a másodbíróság abban, hogy a vádlott cselekményét nem minősítette a Btk. 278. és 344. §-a szerint. De nem tévedett a másodbíróság abban sem, hogy a vádlott cselekményét nem minősítette a Btk. 281. £-a szerint. Kétségtelen ugyan, hogy a vádlott a sértettet amiatt ölte meg, hogy ez a tőle a Pécsre való utazási engedélyt visszavonta, ez a körülmény azonban az erős felindulás megállapítására elfogadható alapot nem nyújt, nem pedig azért, mert az erős felindulás kiváltására megkívántatik, hogy a tettes a cselekmény elkövetése előtt közvetlenül oly erős ingernek legyen kitéve, mely élettanilag alkalmas oly erős felindulás kiváltására, mely elhatározási képességét csökkenti; miután pedig a vádlott a cselekmény elkövetése előtt oly súlyos pszichikai ingernek kitéve nem volt, mely az erős felindulás kiváltására alkalmas lenne, nem tévedett a másodbíróság abban sem, hogy a Btk. 281. §-át a vádlott javára nem alkalmazta. A közvédőnek és a vádlottnak a- büntetés enyhítése végett bejelentett panasza végül a Bp. 385. §-ának 3. pontjára fektetett gyanánt volt elfogadandó. De ez a panasz is alaptalan, mert, a vádlott javára megállapított és ehelyütt is elfogadott enyhítő körülmények nem anynyira nyomatékosak, hogy a fennforgó súlyosító körülmények mellett a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, miért is a Btk. 92. §-át a kir. Kúria sem tartotta a vádlott javára alkalmazhatónak. Ezeket a semmisségi panaszokat ennélfogva mint alaptalanokat a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. = BDtár'l. 30.: a Bp. 385. §. 2. pontja nem vonatkozik a büntetésnek a középmértéken túl való kiszabására. — BDtár IV. 196. : Fiatalkorú bűnügyében a Bp. 385. §. 2. pontja alapján a fogházbüntetés mértékét illetően csupán az bírálható el, vájjon az alsóbíróság a fogházbüntetést a Fb.-ban megszabott különleges határok között szabta-e ki. — BDlárXl. 411.: A Bp. 385. §-ának 2. pontja alá eső semmisségi ok megállapítása, midőn a különböző ítéletekben meghatározott szabadságvesztésbüntetések egyesítés (Btk. Elt. 36. §.) helyett összbüntetésbe foglaltattak.