Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 03 míg a vádlott azért élt semmisségi panasszal, mert ártatlan . . ., legfeljebb, mert cselekménye csupán rendőri kihágás . . . A panaszok alaptalanok. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a vádlott 1916. év folyamán, illetve az év utolsó hónapjaiban mint kereskedősegéd havi 180 K fizetés mellett az «A. fogyasztási szövetkezet)} cég alkalmazásában állott és e cég fióküzletébe volt szolgálattételre beosztva. A cég liszt eladásával is foglalkozván, ez az 1916. év folyamán a vonatkozó miniszteri rendelet értelmében csak a vevők által beszolgáltatott lisztjegyek szelvényeinek beszolgáltatása ellenében volt eszközölhető. A vádlottnak ezen lisztjegyszelvények kezébe jutottak és ő ezekből 1916 november és december havában több ízben egy-egy csomót, összesei) mintegy 16 zsák liszt vásárlására jogosító mennyiséget elvitt és ezeket M.-nak és pedig egy-egy zsáknak megfelelő szelvényeket 15—20 K-val eladta. Végül megállapítást nyert az is, hogy sértett cég a Blk. 110. és 343. §-ai szerint szükséges indítványát a Btk. 112. §-ában megjelölt határidőn belül előterjesztette. Ezen tényállás alapján, miután a lisztjegynek magában véve pénzben kifejezhető közvetten vagyoni értéke nincsen s az csupán a liszt vásárlására szóló utalvány jellegévei bír, a Kúria vizsgálat tárgyává tette azt a kérdést, hogy a lopott dolognak feltétlenül pénzben kifejezhető értékkel kell- e bírni; aminek alapján arra a jogi meggyőződésre jutott, hogy a lopás — az egyéb tényálladéki ismérvek fennforgása esetén — akkor is megállapítandó, ha a lopott dolognak pénzben kifejezhető vagyoni értéke nincs is. A Btk. 333. § a ugyanis, mely a lopás tényálladéki elemeit meghatározza, a lopás tárgyaként általánosságban az ingó dolgot jelöli meg, anélkül, hogy teltételként megkívánná, hogy a dolognak pénzben kifejezhető forgalmi értékkel is kell bírni. A Btk. 334. §-át helyettesítő Bn. 48. §-ának ama rendelkezéséből, mely szerint ha a lopott dolog értéke 200 K-nál nem nagyobb, a lopás vétség, ellenkező esetben bűntett, épen nem következik az, mintha a Btk. a tulajdonjogot ingókkal kapcsolatosan csak akkor védené, ha azok pénzértékkel bírnak és nem kívánná büntetőjogi védelemben részesíteni a tulajdonjogot az ingó dolgok ama nagy csoportjával kapcsolatosan, melyeknek állaga közvetlenül nem vagyoni értékű, vagy melyeknek csupán érzelmi értékük van (pretium affectionis). A Bn. 48. §-a ugyanis nem a lopás konstitutív elemeit, hanem az általános minősítő körülményt határozza meg; s így a megoldandó jogkérdésnél csakis a Btk. 333. §-a szolgálhat irányadóul, mely a lopás alaptényálladéki elemeit meghatározza.