Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 28 Ez az érvelés téves és az arra alapított rendelkezés törvénysértő. Az 1914 : XLI. tc. 1. §-a a rágalmazás fogalmát akként határozza meg, hogy ezt a vétséget az követi el, aki valakiről más előtt oly tényt állít vagy híresztel, amely Valóság esetében az illető ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet vagy pedig őt közmegvetésnek tenné ki. Ennek a rágalmazásnak egyik minősített esete forog íenn a 3. §. 2. bekezdésének 2. ponija szerint akkor, ha a sértett közhivatalnok és a sértés hivatásának gyakorlására vonatkozik s ebben az esetben a bűnvádi eljárás a 9. §. 6. pontja értelmében felhatalmazás alapján indítandó meg, ami egyúttal figyelemmel a Bp. Élt. 17. §-ának 3. pontjára, a kir. törvényszék hatáskörének megállapítását vonja maga után. A rágalmazásnak ettől a fajától azonban a tényálladéki elemek tekintetében lényegesen különbözik az 1914 : XLI. tc.-nek a Btk. 260. § a helyébe lépett 20. § ában meghatározott hatóság előtti rágalmazás, amelynek tényálladéka akkor létesül, ha valaki mást hatóság előtt bűnvádi vagy fegyelmi úton büntethető cselekmény elkövetésével kellő ténybeli alap nélkül vádol, ha őt gondatlanság terheli és vádja nem bizonyul valónak. Az ekként körülírt vétség miatt a 21. §. 1. bekezdése szerint magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást; s minthogy ezen szabály alól a törvény nem állapít meg kivételt arra az esetre, ha a sértett közhivatalnok és a vád hivatása gyakorlására vonatkozik, ilyen kivétel felállítására a bíróság sem jogosult. Ezekhez képest tekintve, hogy az 1914 : XLI. tc. 20. §-a alá eső hatóság előtti rágalmazás a jelen eljárás tárgya ; tekintve, hogy ez a vétség magánindítvány alapján üldözendő; valamint tekintve, hogy a rágalmazásnak ez az esete az 1914 : XLI. tc. 33. §-ának 2. bekezdése és az 1897 : XXXIV. tc. 17. ^-ának 3., illetőleg 18. §-ának 6. pontja értelmében a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozik: nyilvánvaló, hogy a kir törvényszék törvénysértően rendelkezett, midőn a jelen ü^yet a törvényszék hatáskörébe tartozónak mondotta s ebből az indokból az elsőfokú bíróság ítéletét megsemmisítette. Mindezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest az ügyet az illetékes hatósághoz utasítani kellett. * * = Kúria: Az 1914:XLI. tc nek a felhatalmazásra vonatkozó rendelkezései a hatóság előtti rágalmazás vétsége esetében nem irányadók (BDtár X.